Uráli bagoly - Európa madarai

Jegyei

Az uráli bagoly (Strix uralensis) a madarak osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.

Megjelenése macskabagolyra emlékeztet, de annál nagyobb, az uhunál kisebb. Színezete sápadt szürkésbarna, hátán feltűnő sötét mintázattal. Feje kerek, arca szürkésbarna, csőre sárga vagy narancsszínű, szemei feketék. Farka hosszú ék alakban végződik, keresztcsíkozott. Szárnyai lekerekítettek. Röpte erőteljes, kissé emlékeztet az egerészölyv röptére. Nem figyelhető meg rajtuk az ivari dimorfizmus. Hossza: 50–59 cm, szárnyfesztávolsága: hím 115 cm, tojó 125 cm. Testtömeg: hím 540–730 g, tojó 720–1200 g.

Elterjedése

Földrészünkön csak a Kárpátokban, a Dinári-hegységben és Észak-Európában költ. Ázsiában Japánig terjed fészkelőterülete.

Az uráli bagoly hazánkban csak a Zempléni-hegységben és a Bükkben költ.

Fészkelőhelye

A legkülönbözőbb erdőkben megtelepszik, de jobban kedveli az öreg fákban gazdag területet. Nálunk eddig elsősorban öreg bükkösökben találták.

Szaporodása

Március közepétől július elejéig, évente egyszer költ. Egyes években költése már március elején megkezdődik.

Az uráli bagoly fészket nem épít, elsősorban nagyobb testű ragadozó madarak és fekete gólya fészkében, ritkábban mesterséges és természetes odúban költ.

Tojásainak száma 1-6 között változik, többnyire 3-4, attól függően, hogy milyen mennyiségű táplálék áll rendelkezésére. Kotlási ideje 27-29 nap, csak a tojó kotlik, közben a hím eteti. A fiókák 34-35 napig tartózkodnak a fészekben, utána kiülnek a környező ágakra. 60-80 napos korukban válnak röpképessé.

A táplálékot eleinte elsősorban a hím hordja, később mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében.

Táplálkozása

Az uráli bagoly elsősorban rágcsálókkal, főleg erdei egerekkel, pelékkel táplálkozik, de madarakat is zsákmányol. A hazánkban költő állomány táplálkozását nem vizsgálták.

Vonulása

Északi költőterületén állandó, illetve kóborló faj az uráli bagoly. A nálunk rendszertelenül fészkelők, részben állandók, részben az északi állományokból valók. 1905-1906 telén tömegesen jelent meg a Kárpát-medencében.