Kis vízicsibe (Porzana parva) - Európa madarai

Jegyei

A kis vízicsibe (Porzana parva) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj. Alig seregély nagyságú madár, teljes hossza 19 cm. Szeme körül piros gyűrű van, ez biztosan megkülönbözteti a csak 1 cm-rel kisebb törpe vízicsibétől. A kis vízicsibe járás és úszás közben a fejével bólogat, ügyesen kúszik, ha kell képes le is tudni bukni a víz alá. Ha megriasztják, lelapulva fut a legközelebbi sűrűségig, ilyenkor tovacikázó egérre emlékeztet. A nyílt területeken szárnyával is csapdosva siet át. Holdvilágos éjszakákon sokat mozog és hangja is szól.

Élőhelye

A kis vízicsibe Ázsia sztyepövezetében mindenütt elterjedt, helyenként nagyon gyakori. Kelet-Európában is a leggyakoribb vízicsibe, nyugat felé haladva azonban állománya csökken. Hazánkban sokfelé fészkel. A tavak sűrűn benőtt részeit, a nádasokat és a gyékényeseket kedveli, ahol sok letört avas nádszál fekszik keresztben, de vannak nyílt részek is, a felszínen úszó vízinövényekkel. Vonuló madár. Magányosan és éjszaka vonul. A legtöbben a Földközi-tenger medencéjében telelnek, szeptemberben vonulnak el, és áprilisban érkeznek vissza.

Szaporodása

A kis vízicsibe rokonaihoz hasonlóan erősen territoriális viselkedésű madár, fajtársait elkergeti a költőhely közeléből. Más guvatféléket megtűr maga körül, ha azok nem merészkedneka fészkéhez. Gyékényesekben készíti fészkét. Fészekalja 7-8 tojásból áll. A kotlási idő 16-21 nap, a szülők felváltva és szorosan ülik a tojásokat. Ha valaki feléjük nyúl, nem menenkülnek, hanem az ujjaihoz csipkednek. A fiókák több napig a fészekben maradnak, ahol a szüleik etetik őket. Ha megzavarják, a kicsik kiugrálnak a fészekből, és nagyon jól elrejtőznek. Ha nem tudnak visszamászni, szüleik külön fészket építenek számukra.

Tápláléka

A kis vízicsibe táplálékkeresés közben a revírben mindig azonos és egy idő után már kitaposott ösvényen mozog. Puha rovarokat, pókokat, csigákat, férgeket fogyaszt.