Füleskuvik

Jegyei

A füleskuvik (Otus scops) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.

Testhossza 19-21 centiméter, szárnyfesztávolsága 53-63 centiméter, a testtömege évszaktól függően változik 79-93 gramm között. Fakéreg színű, szürke, barna és fekete tónusú álcázó tollazata szinte láthatatlanná teszi e kis madarat. A tollbóbita nem akadályozza a hallásban, de semmi köze nincs a hallószervhez. Veszély esetén a bagoly lesimítja a tollazatát, merev, egyenes tartást vesz fel, és félig behunyja a szemét. Ilyenkor letört ághoz hasonlít. Ez a testtartás csak nappal figyelhető meg.

Elterjedése

A füleskuvik Eurázsia déli felében és Afrikában a sivatagok, a félsivatagok, illetve az esőerdők kivételével mindenütt költ.

Fészkelőhelye

A füleskuvik legfontosabb fészkelőhelye a nem művelt öreg gyümölcsösök, az idős fákkal ritkásan borított déli fekvésű lejtők, az öreg tölgyesek, a na-gyobb kertek és a szőlőhegyek. Kedveli az olyan területeket, ahol elszórtan öreg diófák is állnak.

Szaporodása

Évente egyszer, május-júniusban költ, a fészekalj korai pusztulása esetén pótköltése lehet.

A későbbi fészkelőterületére többnyire a hím érkezik először, és hangjával igyekszik egy tojót magához csalogatni. Schmidt E. Tihanyban végzett megfigyelései szerint a szürkület beállta után kezdtek szólni (egy-egy hívást napközben is lehet hallani). Eleinte az erdőben, később kimagasló pontokon, például udvar szélén álló villanyoszlop csúcsán is hallani hangját.

Fészket nem épít, a tojásokat a fa odvának alján talált törmelékre, forgácsra rakja. Párzáskor a hím több odút is mutat a tojónak a revír területén, a végleges költőhelyet a tojó választja ki. Tihanyban harkályodúban, diófa törzsé-nek korhadással keletkezett üregében, és a számukra kihelyezett mesterséges deszkaodúkban költöttek. Műodúban egy pár korábban Tahiban is nevelt fiókákat. A mesterséges odúkat akkor is elfoglalják, ha azok csupán 2-3 m magasan vannak felerősítve (dróttal felfüggesztve). Barthos Zalában 1954 előtt nem észlelte, ezt követően viszont több ízben megtalálta alma-, illetve eperfa odújában.

A tojások száma rendszerint 3-4, ritkábban 2-5 is lehet.

A füleskuvik fiókák egyhónapos korukban tudnak repülni, de az odút gyakran korábban is elhagyják. A szülők még több hétig óvják és etetik őket.

Táplálkozása

A füleskuvik elsősorban nagyobb rovarokat (főként egyenesszárnyúakat és bogarakat), ezenkívül pókokat zsákmányol, de gilisztákat, ászkákat, apró madarakat és emlősöket, néha békát is fogyaszt. Hazai táplálék-összetételéről keveset tudunk. Bécsy L. Tihanyban végzett megfigyelései szerint az öreg madarak zöld lombszöcskékkel, óriás énekeskabócákkal és bogarakkal etettek.

Vonulása

A füleskuvik áprilisban érkezik, az őszi vonulás augusztusban kezdődik és szeptemberben zajlik, de egyes példányok néha jóval később (novemberben) is láthatók. A faj telelőhelyei a trópusi Afrikában vannak, ezen belül a hazai állomány pontos telelőterülete nem ismert.

Képek


Videó a füleskuvikról:

Hang a füleskuvikról:









HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close