Füleskuvik

Jegyei

A füleskuvik (Otus scops) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.

Testhossza 19-21 centiméter, szárnyfesztávolsága 53-63 centiméter, a testtömege évszaktól függően változik 79-93 gramm között. Fakéreg színű, szürke, barna és fekete tónusú álcázó tollazata szinte láthatatlanná teszi e kis madarat. A tollbóbita nem akadályozza a hallásban, de semmi köze nincs a hallószervhez. Veszély esetén a bagoly lesimítja a tollazatát, merev, egyenes tartást vesz fel, és félig behunyja a szemét. Ilyenkor letört ághoz hasonlít. Ez a testtartás csak nappal figyelhető meg.

Elterjedése

A füleskuvik Eurázsia déli felében és Afrikában a sivatagok, a félsivatagok, illetve az esőerdők kivételével mindenütt költ.

Fészkelőhelye

A füleskuvik legfontosabb fészkelőhelye a nem művelt öreg gyümölcsösök, az idős fákkal ritkásan borított déli fekvésű lejtők, az öreg tölgyesek, a nagyobb kertek és a szőlőhegyek. Kedveli az olyan területeket, ahol elszórtan öreg diófák is állnak.

Szaporodása

Évente egyszer, május-júniusban költ, a fészekalj korai pusztulása esetén pótköltése lehet.

A későbbi fészkelőterületére többnyire a hím érkezik először, és hangjával igyekszik egy tojót magához csalogatni. Schmidt E. Tihanyban végzett megfigyelései szerint a szürkület beállta után kezdtek szólni (egy-egy hívást napközben is lehet hallani). Eleinte az erdőben, később kimagasló pontokon, például udvar szélén álló villanyoszlop csúcsán is hallani hangját.

Fészket nem épít, a tojásokat a fa odvának alján talált törmelékre, forgácsra rakja. Párzáskor a hím több odút is mutat a tojónak a revír területén, a végleges költőhelyet a tojó választja ki. Tihanyban harkályodúban, diófa törzsének korhadással keletkezett üregében, és a számukra kihelyezett mesterséges deszkaodúkban költöttek. Műodúban egy pár korábban Tahiban is nevelt fiókákat. A mesterséges odúkat akkor is elfoglalják, ha azok csupán 2-3 m magasan vannak felerősítve (dróttal felfüggesztve). Barthos Zalában 1954 előtt nem észlelte, ezt követően viszont több ízben megtalálta alma-, illetve eperfa odújában.

A tojások száma rendszerint 3-4, ritkábban 2-5 is lehet.

A füleskuvik fiókák egyhónapos korukban tudnak repülni, de az odút gyakran korábban is elhagyják. A szülők még több hétig óvják és etetik őket.

Táplálkozása

A füleskuvik elsősorban nagyobb rovarokat (főként egyenesszárnyúakat és bogarakat), ezenkívül pókokat zsákmányol, de gilisztákat, ászkákat, apró madarakat és emlősöket, néha békát is fogyaszt. Hazai táplálék-összetételéről keveset tudunk. Bécsy L. Tihanyban végzett megfigyelései szerint az öreg madarak zöld lombszöcskékkel, óriás énekeskabócákkal és bogarakkal etettek.

Vonulása

A füleskuvik áprilisban érkezik, az őszi vonulás augusztusban kezdődik és szeptemberben zajlik, de egyes példányok néha jóval később (novemberben) is láthatók. A faj telelőhelyei a trópusi Afrikában vannak, ezen belül a hazai állomány pontos telelőterülete nem ismert.

Képek

[nggallery id = 112]

Videó a füleskuvikról:

Hang a füleskuvikról, a füleskuvik hangja:

Nézd meg ezeket a madarakat, cikkeket is!