Csicsörke

csicsörke

Jegyei

A csicsörke (Serinus serinus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj. Az egyik legkisebb az európai pintyek között.

A csicsörke 11-12 centiméteres, rövid tollú, vastag nyakú, kis csőrű pinty, erősen csíkozott alsó résszel. A hímek citromsárga színű fejrésze összetéveszthetetlen, de a nőstények és a nem kifejlett egyedek sokkal kevésbé sárgák, kivéve talán a farrészüket. A csíztől (Carduelis spinus) tompább, kúposabb csőrével, élénkebb sárga farkcsíkjával különbözik. Farka szélén nincsen sárga. Feje és álla sohasem fekete (mint a csízé). Csicsergő, sokszor nászrepülésben előadott énekéhez jól illik a neve. Hívása a tengelicéhez (Carduelis carduelis) hasonló. Röphangja rövid, pergő „tirri-lit”.

Elterjedése

A kenderike Északnyugat-Afrikában, Kis-Ázsiában, Közép- és Nyugat-Európában (a Brit-szigetek kivételével) fészkel. Eredeti hazája az Atlasz-hegység környéke volt, innen indult európai terjeszkedése.

Magyarországi bevándorlásának pontos idejét nem ismerjük. Tény azonban, hogy az 1850-es években Petényi már így ír hazai előfordulásáról: „Honol… Magyarország dombos, partos, erdős vidékein is. Váctól felfelé, Nógrád,… úgyszinte Sopron, Vas, Zala megyében partos helységek gyümölcsös kertjeiben, nemkülönben Szatmár …szilvá-saiban…”. De az Alföldön ez időben „még sehol sem volt fészkelés megállapítható”. A 400-500 m feletti területek már nem tipikus élő-helyei. Legmagasabb ismert hazai előfordulása Bükkszentkereszt (600 m).

Fészkelőhelye

A kenderike elsősorban a települések lakója, ahol főleg kertekben, parkokban, temetőkben és utcai fasorokban fészkel. Különösen az olyan helyeket részesíti előnyben, ahol néhány örökzöld növény is található. Településekkel határos gyümölcsösökben, szőlőültetvényeken, erdőszéleken ugyancsak megtaláljuk. Zárt erdőben nem fészkel.

Szaporodása

A kenderike első fészekalja általában májusban teljes. Második költésére vonatkozó ismereteink hiányosak.

Kicsiny, csészeszerű fészkét vékony gyökerekből és más növényi anyagokból többnyire ágvillába, ágcsomóba építi. Belsejét tollakkal vagy nyárfapehellyel béleli puhára. A fészket a tojó egyedül építi. A hím mindenüvé elkíséri, s amíg a tojó fészekanyagot gyűjt, addig vagy a közelben énekel, vagy dürgő pózban (szárnyait leengedve, ide-oda forogva, énekelve, „táncolva”) követi. Minden költés alkalmával új fészket épít. A fészkek talajtól mért átlagmagassága 1-10 m között mozog.

A kenderike tojásainak száma 4-5. Csak a tojó kotlik, az utolsó tojás lerakásától kezdődően. A hím a költés ideje alatt eteti a tojót és a fészek közelében énekel. A fiókák 13-15 nap múlva kelnek ki. 13-15 napig tartózkodnak a fészekben. Etetésükben mindkét szülő részt vesz. Még a fészekből való kirepülésüket követően is etetik őket egy ideig. Ezután a tojó hozzáfog a második költéshez. A fiatalokkal a hím marad együtt.

Táplálkozása

A kenderike túlnyomórészt apró magvakkal táplálkozik, melyeket kórókról, kerti veteményekről, gyomnövényekről, illetve a földről szed össze. Előszeretettel fogyasztja a kéknefelejcs, a pásztortáska, a kerti és a mezei sóska, a nagy útifű és a tyúkhúr termését . A költési idő után az őszi időszakban főleg a gazosokat látogatja, s a tömegesen előforduló növényfajok (disznóparéj, katángkóró stb.) termését fogyasztja.

Képek

Videó a csicsörkéről:

Hang a csicsörkéről:

Nézd meg ezeket a madarakat, cikkeket is!

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close