Erdei pacsirta - Európa madarai

Jegyei

Az erdei pacsirta (Lullula arborea) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó Lullula nem egyetlen faja.

Az erdei pacsirta jóval kisebb, mint a mezei pacsirta, teljes hossza 15 cm. Jelentéktelen tollbúbja van. Napközben a revír felett énekel, röpte néha a denevérekére emlékeztet.

Az erdei pacsirtában, vagy ahogy Liebe nevezi: „a hegyvidéki erdők énekeseinek királynéjá-ban” kitűnő éneke ér a legtöbbet. Először lágy „lullu” hívogatóját mondja, majd a magasba emelkedik s néha félóra hosszat is libeg ide-oda a felhők alatt fuvolázva trillázva, vagy pedig leszáll valami fára, hogy ott fejezze be kellemes énekét. Éjjel azonban ez az éneke még kedvesebben hangzik.

Élőhelye

Élőhelyet tekintve az erdei pacsirta igen válogatós. Kedveli a fákkal körbevett. dombvidéki kopár sziklagyepeket, a gyér növényzettel borított homokpusztaságokat. Közép-Európában meglehetősen szétszórva , a nagy tarvágásokban, a kőbányák meddőhányóin, kopár hegyoldalakon és pusztafüves lejtőkön költ.

Az erdei pacsirta Magyarországon nem éppen ritka madár, de viszont nem is fordul elő olyan mennyiségben, hogy különösebben fölkeltette volna az érdeklődést s azért nincs is népies neve. Egész sajátságos területeket igényel ahhoz, hogy letelepedjék s minthogy az ilyen területek általában véve kevéssé látogatottak, legfeljebb pásztorok, erdő- és vadőrök tanyái, azért általában még a madártan iránt érdeklődők is csak kivételes alkalmakkor találkoznak ezzel a kiválóan érdekes és kellemes hangú énekessel.

Magyarország területén mindenütt fészkel, még az Alföldön is, de mégis főleg a hegy- és dombvidék legelőin. Az Alföldön csak a félig-meddig futóhomokkal borított vidékek lakója.

Szaporodása

Az erdei pacsirta úgy elrejti a fészkét az alacsony növényzet között, hogy alig lehet rábukkanni. A talajon mozogva csak akkor közelíti meg a fészket, ha úgy érzi senki sem figyeli. Április és június között általában kétszer költ, a fiókák 13-15 nap alatt kelnek ki, és 10 naposan már elhagyják a fészket. Ekkor még nem tudnak repülni, de nagyszerűen rejtőznek a talajon.

Táplálkozása

Az öreg erdei pacsirta magokkal és rovarokkal egyaránt táplálkoznak, fiókáikat azonban kizárólag rovarfélékkel, hernyókkal etetik. Táplálékát általában a földről szedegeti, de előfordult, hogy a kis testű cserebogarak tömeges megjelenésekor a levegőből kapdosták el azokat. Néha megdézsmálja a vonuló hangyák által cipelt hangyatojásokat is.