Szajkó hangja

A leggyakoribb jellegzetes erőteljes, rekedt „skrék” kiáltása, melyet általában riasztásra, de néha helyzetjelzésre is használ, gyakran néhányszor gyorsan ismételgeti. Ha egy csapat szajkó baglyot, héját vagy nyestet fedez fel, igazi zsivaj tör ki az erdőben. A szajkó remek hangutánzó. Mesterien utánozza az egerészölyv „pjiéh” hangját, szinte csak azáltal különböztethető meg, hogy az ölyv keringés közben, a levegőből szól, míg a szajkó a sűrű erdőből. Esküdt ellenségének a héjának „kje-kje-kje…” hangját is gyakran utánozza. Tél végén hallható időnként az éneke, mely kotyogó, kopogó, nyávogó és érdes hangok fura egyvelege, nem hangzik messze.