Seregély elleni védekezés módszerei

A seregély elleni védekezés módszerei

A több százas, vagy ezres nagyságú csapatokba verődött seregélyek tetemes mennyiségű termést pusztíthatnak el! A fürtökre szállva a bogyókat leverik, felsértik. A példányonként elfogyasztott, kicsípett, levert bogyók mennyisége naponta akár 300 g is lehet. A megsérült bogyók további fertőzés gócai lehetnek, könnyen megindulhat a szürkerothadás, illetve az ecetesedés.

Seregély elleni védekezés módszerei 1: Elriasztás

A seregélyeket elüldözhetjük az éjszakai pihenőhelyükről, vagy közvetlenül a szőlőültetvényből. Elháríthatjuk a kárt az érkező madárrajok elriasztásával, de választhatunk megelőző módszereket (pl. madárháló, ragadozóatrapp) is. A madarakat fizikai (vizuális, akusztikus megoldások), kémiai és biológiai módszerekkel tarthatjuk távol szőlőktől.

Elméletben jó megoldás lenne az átvonuló seregélyek alvóhelyükről való elriasztása, de ez a gyakorlatban nem valósítható meg. Például azért sem, mert a vonatkozó rendelet (18/2008. (VI. 19.) KvVM rendelet) ezt nem teszi lehetővé. A madarak egyébként gyakran éjszakáznak  természetvédelmi területen, vagy nagyobb parkokban, ahol ez a beavatkozás nem lenne kivitelezhető. A riasztás eredménye – a szakirodalom szerint – sok esetben amúgy is az volna, hogy seregélycsapat elröpülne, de pár száz méterrel távolabb, egy nyugalmasnak tűnő helyen ismét leszállna.

Jó megoldás lehet az is, ha az ismert pihenőhelyek közelében a seregélyek által kedvelt növényfajokat, például bodzát, somot, ostorménfát, ezüstfát vagy földi szedret telepítünk. A megoldás nem feltétlenül eredményes, mert a madarak hajlamosak az éjszakai pihenőhelytől naponta akár 40 km-re elkóborolni, s viszonylag távoli ültetvényeket is meglátogatni. Ettől függetlenül nagy szükség volna olyan „seregélylegelőkre”, ahol az űzött állatok háborítatlanul táplálkozhatnának. Ennek hiányában az éhes madarakat legfeljebb táblánk túlsó végébe, jobb esetben a védekezést elhanyagoló szomszédok szőlőjébe tudjuk áthajtani.

Seregély elleni védekezés 2: Madárháló

A legeredményesebb, de kétségtelenül a legnagyobb munkaerő-igényű módszer a madárháló kihelyezése. Elsősorban a seregélyek által rendszeresen felkeresett, értékes fajtájú szőlőben, a szokásosnál későbbre tervezett szüret esetén javasolható. Már az érés legelején célszerű kifeszíteni a hálót. A tőkéket, illetve az egész ültetvényt takarhatjuk. Szélárnyékos ültetvényekben a tőkék fölé kifeszített háló is eredményes, de a védelem legbiztosabb módja az, ha a madárhálót a fürtzóna alatt és felett is gondosan rögzítjük. Az alulról is zárt háló alá más madarak (pl. feketerigók) sem tudnak behatolni. A kisebb tőkék természetesen egyszerűbben kezelhetők; a lombozat méretétől függően akár az 1–2 m széles madárhálók is eredményesen felhasználhatók. A nagy tőkeformák védelmére gyakran csak a 4 m-es hálók alkalmasak, ezek leszedése és felrakása azonban bonyolult, lassú művelet. A háló rögzítésekor körültekintően járjunk el: a talaj szintjéig kifeszített madárháló könnyen fogságba ejthet kisebb állatokat, például sünöket. Szintén állatvédelmi okokból 25 vagy 28 mm-es (legfeljebb 30 × 30 mm-es) szemnagyságú madárhálót válasszunk. Badacsonyi kutatók szerint a háló színe is fontos. Tapasztalataik szerint a kék színű neylon háló nemcsak véd a seregélyek ellen, de – vélhetőleg víztükörre emlékeztető színe miatt – el is riasztja őket. A madárraj a megfigyelések szerint nem csap le a kék hálóval védett ültetvényszakaszra. A jó minőségű, UV-álló műanyag madárháló drága, de akár öt éven át is felhasználható. Műanyag zsákot semmiképp se húzzunk a tőkékre, mert ez alatt a szőlő befülled, s a kialakuló párás környezetben a gombás betegségek könnyebben megfertőzhetik.

Seregély elleni védekezés 3: Madárijesztő

A hagyományos, emberi alakot formázó madárijesztők nem idegenek a szőlőtájtól, viszont a seregélyek sem idegenkednek különösebben tőlük. Olcsó és egyszerű, jóllehet hatásában is szerény megoldás, ha a tőkék közé huzalt feszíthetünk, s vékony fémlemezeket, sörös- vagy konzervdobozokat, zacskókat, CD-ket, ezüst vagy sárga színű, szélben élénken csillogó riasztószalagokat erősíthetünk rá. Egyesek szerint az is elriasztó hatású lehet a madarakra, ha autónkkal a tábla szélén parkolunk.

További lehetőség, hogy hosszú rúdon sólyom röpképét ábrázoló madárijesztőt, vagy ék alakú, a szél hatására magasba emelkedősárkányt helyezünk ki a szőlőbe. Vásárolhatunk héliummal töltött, ragadozómadarat utánzó léggömböt, melyet mintegy 30 m magasan lebegtethetünk az ültetvény felett. Kipróbálhatjuk a nagyméretű sárga, vagy piros szemet ábrázoló ballonokat is. Nem szabad megfeledkezni  arról, hogy ezek a megoldások viszonylag kis hatókörön belül érvényesülnek. Önmagukban azonban sajnos kevéssé hatékonyak, mert az okos seregélyek hamar felismerik a kihelyezett tárgyak veszélytelen voltát. Ködös időben amúgy sem érvényesülnek. Elijesztő hatásukat úgy tarthatjuk fenn, ha rendszeresen (1–3 naponként) áthelyezzük őket.

Az optikai módszerek mellett alkalmazni lehet különböző jellegű akusztikus megoldásokat. Felhasználhatunk karbid-, illetve gázágyúkat, különböző pirotechnikai eszközöket is. A hívatlan vendégeket hagyományos módon elriaszthatjuk ostorpattogtatással, a szél, vagy a hegyőrök által hajtott kereplőkkel (vasütögetéssel). A seregélyek igencsak tartanak a fegyveres csőszök által leadott riasztólövésektől. A célzott lövések azonban kétségtelenül eredményesebbek: ha néhány seregély a porondon marad, a többiek könnyebben lemondanak a veszélyes lakomáról!

Ultrahangot kisugárzó madárriasztó készülékeket is kifejlesztettek, de a megfigyelések szerint ezeknek a berendezéseknek a seregélyek ellen nincs kielégítő védőhatásuk. Igen kellemetlen, a lakosságot és a turistákat egyaránt terhelő megoldás az autótolvajok ellen kifejlesztett elektromos riasztók bevetése. Ezek helyett inkább félelmet keltő felvételek lejátszásával, ragadozómadár vijjogás, repülőgépzaj, vagy „playback” seregélykiáltás, az elfogott, szenvedő seregély vészjelzéseinek a kihangosításával „szórakoztassuk” a madársereget. A tartósabb hatás érdekében a riasztó hangokat véletlenszerű sorrendben és irányban célszerű leadni.

Seregély elleni védekezés 4: Síppal, dobbal

Az akusztikai riasztást kiválthatja, illetve indíthatja a mezőőr, de előidézhetjük időkapcsolóval is. Így természetesen akkor is történik riasztás, ha nincs a közelben madárcsapat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy seregélyek által hallható hangokra az emberek is ugyanúgy érzékenyek! Ezért jobb, ha az érkező seregélycsapatot látva a riasztóeszközöket helyben, illetve távszabályzóval hozzuk működésbe. A seregélyriasztók működtetése elvben lehetséges infravörös-, illetve lézerérzékelők segítségével is. (A madárrajok mozgását – ausztrál kutatók szerint – radar technológiával is nyomon lehetne követni.) Nagy felület védelmére az érzékelőkkel ellátott riasztórendszer kiépítése igen költséges.

A megjelenő madárrajok elűzését egymotoros repülőgépek, helikopterek, esetleg repülőgép-modell segítségével is megkísérelhetjük. A módszer sok esetben hatásos, de meglehetősen költséges, s a pilóta számára egyáltalán nem veszélytelen vállalkozás.

A seregélyek elleni védekezés tervezésekor számításba kell venni a felhasznált eszközök hatótávolságát. Az egyes pirotechnikai eszközök, hangszórók – típusaiktól, illetve a beállítástól függően – általában 250–300 m-ig, az egyszerűbb szerszámok (pl. kereplő) mindössze 50 méterig hatásosak. Az is fontos, hogy milyen gyakran lépjenek működésbe az akusztikus seregélyriasztók! A madárcsapat leszállását legfeljebb 2 percenként, de gyakran csak 15–30 másodpercenként kiadott riasztóhangok képesek megakadályozni. A megadott értékek csak tájékoztató jellegűek. Minél nagyobb, s éhesebb a seregélycsapat, annál nehezebb megvédeni a területet.

Seregély elleni védekezés 5: Kémiai és biológiai riasztás

A külföldi szakirodalomban lehet olvasni repellens hatású vegyszerek használatáról is. Az egyes készítményeket a szőlőbe, vagy a madarak alvóhelyére juttatják ki. (Volt már példa egyébként az alvóhelyükön elpihent seregélyek elgázosítására, s az elkábított madarak megölésére is.) A (metiokarb, illetve a metil-antranilát hatóanyagokkal végzett) kémiai védekezés azonban nem okvetlenül hatásos, mert a szer többnyire gyorsan (kb. két hét alatt) lebomlik. A késői érésű fajták esetében általában két kezelés szükséges. A felhasznált anyag a borban ízhibát eredményezhet.

A vegyszerek használatához képest környezetbarát megoldást jelent a ragadozómadarakkal való „biológiai” védekezés. A sólymokkal, héjával végzett szőlővédelem azon alapul, hogy a seregélyek a ragadozót észlelve igyekeznek mind magasabbra emelkedni, nehogy az ellenség felülről csapjon le rájuk. Az ellenség elől a magasba felszállt seregélycsapat jó esetben elhagyja a védelem alatt álló ültetvényt. A sikerrel elzavart madárrajok néhány további leszállási kísérlet után többnyire már nem próbálkoznak az őrzött táblák csemegézésével. Motorizált solymászok viszonylag nagy területet is megvédhetnek. Fontos szabály, hogy a levegőbe egyszerre csak egy ragadozót engedhetnek fel. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy a madarak területük védelmében egymásnak esnek. Az ültetvényt már az érés kezdetétől célszerű védeni, hogy ne szokjanak oda a seregélyek.

Forrás: https://www.agronaplo.hu/szakfolyoirat/2008/09/kerteszet/seregelystrategia-a-szoloben