A seregély tápláléka
A seregély tápláléka túlnyomórészt rovarok, melyek egy része kártevő, ám étlapján szerepelnek hasznos ízeltlábúak is. Táplálékát pókok, lószúnyogok, molylepkék, kérészek, szitakötők, szöcskék, fülbemászók, recésszárnyú fátyolkák, tegzesek, legyek, bogarak, növényevő darazsak, méhek, darazsak és hangyák alkotják. Mind a kifejlett példányokat, mind pedig a lárvákat szívesen fogyasztják, valamint a seregélyek fogyasztanak még gilisztaféléket, csigákat, kétéltűeket és hüllőket. Míg a rovarok fogyasztása a költés sikerében segít a seregélyek számára, addig mindenevő mivoltuk miatt megdézsmálják a gabonákat, gyümölcsösöket, szőlőültetvényeket, valamint nektárt és maradék ételt is ehetnek, ha alkalmuk nyílik rá. A Sturnidae nemzetség tagjai eltérnek a többi madárfajtól abban, hogy nem tudják könnyedén lebontani azokat a táplálékokat, melyek szacharózt tartalmaznak, bár megbirkóznak bizonyos gyümölcsökkel, mint például szőlővel, cseresznyével. Az elszigetelt fekvésű Azori-szigeteken élő alfaja a rózsás csérek (Sterna dougallii) tojásait is elfogyasztja. A csér védelmében minden évben bizonyos intézkedéseket alkalmaznak a seregélyek számának csökkentésére, mielőtt a rózsás csérek visszatérnének fészkelőhelyeikre tavasszal.
A seregélyek számos módon juthatnak táplálékhoz, ám legtöbbször a talaj felszínén táplálkoznak, ahol rovarokat gyűjtenek a felszínről, vagy a talaj felső rétegéből. Általában a seregélyek előnyben részesítik a rövidre legelt, vágott füves területeket és gyakran előfordulnak legelésző állatok közelében, vagy azok hátán kapaszkodva,[ahol a legelő állatok külső élősködőit fogyasztják. A nagyobb csapatok az úgy nevezett körforgásos táplálkozással esznek, amely során a csapat végén haladó egyedek egy idő után előreröpülnek és ők vezetik onnantól a csapatot, ahol a legtöbb, legjobb táplálékok is felbukkannak. Minél nagyobb a csapat létszáma, annál inkább követik egymást az egyedek táplálékkeresés közben. A rajok gyakran egy ideig egy helyben táplálkoznak, majd visszatérnek oda, ahol korábban már jóllaktak.
Három táplálkozási módszert figyelhetünk meg a seregélyeknél. A próbálgatás során a madarak csőrüket ismételten a földbe vájják, majd ott széttátják és megpróbálnak vele rovarokat elkapni. E viselkedést először Konrad Lorenz, osztrák zoológus írta le, aki a német zirkeln kifejezést adta ennek a módszernek. A fiatal egyedek számára időt vesz igénybe, mire elsajátítják ezt a technológiát és eleinte csak kevesebb rovart képesek így elfogni. Az úgy nevezett héjázás során a seregélyek a rovarokat a levegőben kapják el, míg az úgy nevezett kitörés során a madarak előre fele mozdulnak, hogy a rovarokat a földön elkapják. Megfigyelték, hogy a gilisztákat gyakran kihúzzák a talajból. Időnként a seregélyek nem jutnak elég élelemhez, mint például télen, amikor csak kevesebb ideig tudnak a nappali fényviszonyok mellett táplálkozni. Ezen időszakokra a madarak úgy készülnek fel, hogy zsírt raktároznak el a testükön.
Forrás: Wikipédia
Kapcsolódó madarak
🌿 Könyvajánló
Szeretnél még többet megtudni a madarak lenyűgöző világáról? Fedezd fel ezeket a kiadványokat, és vidd haza a természet csodáit könyv formájában! 📖
