Az év madara 2013 a gyurgyalag

Az év madara 2013-ban a gyurgyalag

A gyurgyalag  (Merops apiaster) a madarak (Aves) osztályának a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjába tartozó faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-ben és 2013-ban „Az év madarává” választotta.

Az év madara 2013 a gyurgyalag, jegyei

A gyurgyalag átlagos testhossza 28 centiméter, szárnyának fesztávolsága 44–49 cm. Tömege 44-65 gramm. A nemek hasonlóak. Rokonaihoz hasonlóan tarka madár. Tollazata a napfényben ragyogó színeket szór: hasa és mellrésze kékeszöld, dolmánya, feje gesztenyebarna, vállfoltja és torka aranysárga. Szemsávja, torokszalagja fekete. Hosszú, fekete csőre hegyes és enyhén hajlított. Az öreg madarak középső faroktollai hosszúak. Meleg, napsütötte domboldalakat, a déli fekvésű homokbányákat, folyópartokat kedveli. A fiatalok összességében véve halványabbak, hátuk és szárnyfedőjük zöldes, szürkésbarnától a piszkos homokszínekig.

Elterjedése

A gyurgyalag a Pireneusi-félszigettől az Urál hegységig, illetve Kis-Ázsiától Közép-Ázsián át Kasmírig terjed. Költ Északnyugat-Afrikában és előfordul Dél-Afrikában is.

Európába májusban érkezik, augusztus végén, szeptember elején indul útnak Észak-Afrikába és Nyugat-Ázsiába.

Fészkelőhelye

A gyurgyalag legjellemzőbb élőhelyei löszfalak közelében vannak. Löszpartokban, löszszakadékok falában alakulnak ki legnagyobb telepei, amelyek főként a Dunántúl keleti felében, a Balaton környékén és az észak-bácskai löszhát nyugati peremén találhatók. Ez a fészkelőhely típus kisebb vizek, rétek közelében, néha azonban vizektől távolabb található.

A gyurgyalag másik fészkelőhely típusa egyes folyóink (Tisza, Hernád, Szamos) magas partfalában alakul ki. Elszórt, néhány párból álló telepei a Duna-Tisza közén, a Gödöllői-dombvidéken vagy az Északi-középhegység lábainál, néha vizektől egészen távol, kisebb homokbányákban, agyagfejtőkben találhatók.

Szaporodása

Udvarláskor a hím gyurgyalag madár a nagyobb zsákmányt a tojónak adja, míg a kisebb darabokat saját maga fogyasztja el. A legtöbb hím monogám, de néha a bigámia is megjelenik.

A meredek lösz vagy homokfalban telepesen fészkel. A szomszédok egymáshoz közel telepednek le. A peremterületen előfordul, hogy egy-egy pár magányosan költ, de ebből vagy kialakul egy fészektelep, vagy eltűnnek a gyurgyalagok. A partoldalba ássa 1,5–2 m hosszú alagútját, melynek végén található a költőüreg. Az alagút átmérője 5–6 cm, ami a kijáratnál 8–10 cm-re bővül. Az üreg két-három hét alatt készül el, sokszor egy vagy több másik, félbehagyott üreg után. A kamrában nem rak fészket, de a szemét centiméteres réteget képez.

A költési idő májusban kezdődik, és júliusig tart. Ebből a kotlás 20-22 napot vesz igénybe. A szülők felváltva kotlanak, de a hím kevesebbet ül a tojásokon. A tojó általában 5-6 gömb alakú fehér tojást rak ( 22,5 – 29,5 mm x 17,6 – 23,6 mm). Számuk erősen függ a táplálékkínálattól. A fiókák jellegzetes vérszívója a Carnus hemapterus nevű ektoparazita légy. Kikeléskor csupaszok, bőrük rózsaszín. A fiókák csőre szürke, sárga peremmel. A szülők 20-30 napig etetik őket a fészekben, majd még egy darabig a kirepülés után is.

Táplálkozása

A gyurgyalag elsősorban repülő rovarokkal táplálkozik. Ezeket röptükben követve, ügyes fordulékony repüléssel fogja el. Zsákmányai között különböző szitakötőfajok, darazsak, futóbogárfa-jok, nagy fináncbogár, kőrisbogár, a lepkék közül a nappali pávaszem, az Atalanta-lepke, a citromlepke és a kacsafarkú lepke szerepelnek. Házi méhet csak ritkábban, hűvös időben fog.

Az év madara 2013-ban a gyurgyalag

Nézz meg fotókat, videót, hangot a gyurgyalagról: Az év madara 2013 – a gyurgyalag, fotók, hang és videó