
Jegyei
A vízirigó vagy fehértorkú vízirigó (Cinclus cinclus) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a vízirigófélék (Cinclidae) családjába tartozó faj. Norvégia nemzeti madara.
Elterjedése
A vízirigó megtalálható egész Európában – a legészakibb területeken is –, továbbá Kis-Ázsiától az Iráni-felföldig, a Kaukázusban, az Urálban és az Atlasz-hegységben. Tipikusan hegyvidéki faj. Hazánkban csak az Északi-közép-hegységben, a Pilisben és az Alpokalján fészkel.
Fészkelőhelye
A vízirigó a zárt erdőségek közötti gyors folyású, kisebb-nagyobb vízesésekkel, zúgókkal tarkított, vízből kiálló sziklákban bővelkedő, tiszta és állandó vizű, 2-3 m-nél szélesebb medrű hegyvidéki patakok lakója. Fészkelőhelyén költési időben párokban fordul elő. Revírtartó faj. Az egyes párok az általuk lakott patak kisebb-nagyobb szakaszát birtokolják. (A bükki Szalajka-patakon ez 400-500 m-es szakasz páronként.)
Szaporodása
A vízirigó általában kétszer költ évente. Első fészekaljának tojásait rendszerint március végén április elején rakja le, de előfordul ennél korábbi tojásrakás is. A második költés fészekalja általában már májusban teljes.
Fészkét elsősorban sziklára, sziklarésbe, faodúba, kidőlt fa gyökérzetébe, alámosott partoldal gyökerei közé, vízesés mögé építi. Esetenként – de mindig közvetlenül vízközelben – költ terméskőlábazat vagy támfal zugaiban, híd gerendázatán, mesterséges fészekládába épített fészekben is.
Gömb alakú vagy ezt megközelítő formájú fészke tulajdonképpen két részből áll: egy külső (mohából, levélből, fűből álló) részből, s egy ezen belüli, csészeszerű (gyökerekből és fűszálakból készült) belső fészekből. A fészeknek (az esetek többségében) a burok oldalán alulról nyíló csőszerű bejárata van. Gyakran éveken át ugyanazt a fészket használja költésre. (A Bükkben 1978-1982 között vizsgált fészkei közül 5-ben minden évben volt költés.) A fészek víz feletti magassága nagyon változó.
A vízirigó tojásainak száma 3-6, az átlag 5 (27 fészekalj vizsgálata alapján). A fiókák száma (45 hazai fészek alapján) átlag 4,4 fészkenként. Az első költésben az átlagos tojásszám (5,1) nagyobb, mint a második költésben (4,7). Csak a tojó kotlik. A kotlás az utolsó tojás lerakása után kezdődik, és 15-18 napig tart.
A fiókák 18-21 napig tartózkodnak a fészekben, ez idő alatt mindkét szülő eteti őket. Teljes röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket.
Táplákozása
A vízirigó a táplálékát többnyire a vízből, a víz alá bukva, és a patakmeder alján futva szedi össze. Táplálékszerzési módja egyedülálló énekesmadaraink között. Kisebb részben a víz széléről is táplálkozik. Fő táplálékát a különféle bolharákfajok, a vízben élő rovarok, tegzeslárvák, álkérészek, kérészek, szitakötőlárvák, különféle vízben élő poloskafajok (víziskorpió-fajok) vízben és vízközelben élő csigafajok (pl. sapkacsiga), s a véletlenül vízbe esett egyéb rovarfajok (pl. bogarak) képezik. A víz fölé kerülő lepkét is elfogja és szárnyai kivételével elfogyasztja.
Képek
[nggallery id = 227]
Videó a vízirigóról
Hang a vízirigóról
🌿 Könyvajánló
Szeretnél még többet megtudni a madarak lenyűgöző világáról? Fedezd fel ezeket a kiadványokat, és vidd haza a természet csodáit könyv formájában! 📖





