Lumma

Jegyei

A lumma (Uria aalge) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe és az alkafélék (Alcidae) családjába tartozó faj.

A lumma réce nagyságú, teljes testhossza 42 cm, szárnyfesztávolsága 70 cm. Torka nyáron fekete, télen fehér. Egyes példányok szeme körül vékony fehér gyűrű van, ahonnan egy keskeny csík húzódik a tarkó felé. Ezeket gyűrűs vagy kantáros lummáknak nevezzük, denincs szó sem külön fajról vagy alfajról.

Élőhelye

Egyetlen más alkaféle sem költ ennyire délen, mint a lumma, legdélibb fészekelő sziklái az Atlanti-óceán spanyol partfalainál vannak. A Balti-tenger lumma állománya1880 körül a tojások elszedése miatt kb. 20 párra csökkent, de az akkor foganosított védelem eredményeképpen azóta újra több tízezer párra emelkedett. Helgolandon is vannak lumma lakta sziklák. A századforduló táján még nagy divat volt a fürdővendégek között minden év július 24-én megrendezett helgolandi lummavadászat. A hajók egyfajta népünnepély kereti között vonultak a fészkes sziklák tövéhez, és onnan lőtték le a fiókáikhoz érkező madarakat. A lummák szerencsére átvészelték ezt az időszakot, de a lundákat kipusztították Helgolandon. A lummák világállományt napjainkban kb. 20 millióra becsülik, közülük évente kb. 1 milliót fognak be étkezési célokra.

Szaporodása

A lummák népes telepeken költenek. Minden egyes érkező madarat hangos, krákogó hangon és hajlongva üdvözölnek a szomszédai. A lummák szorosan a víz felett repülnek és a sziklák előtt meredeken emelkednek a magasba. Amikor kifelé indulnak, levetík magukat a mélybe, és zuhanásukat csak közvetlenül a tenger felett fékezik. Amikor leereszkednek, a hasukkal csapódnak a vízre. A madárhegyek szikláin a középső részeket foglalják el, alattuk költenek az üstökös kárókatonák és a fekete lummák, felettük a lundák és a sirályhojszák. A párok többnyire szorosan egymáshoz simulva üldögélnek. Csőrükkel kurkásszák egymást, nyakukat a partneréhez dörzsölve.

Ha az egyik lumma elpusztul, a másik tovább kotlik és fel is neveli a fiókát. Segítenek ebben a nem fészkelő madarak is, amelyek örömmel ülnek rá minden tojásra. A tojások a csupasz sziklán feküsznek, gyakran csak 25 vagy 50 centiméternyire egymástól. Kotlás közben a lummák fejükkel a tenger felé fordulva ülnek. Tojásaik színezete rendkívül változatos, csaknem akkorák, mint egy lúdtojás – kb. 81 mm. Egyesek szépek, akár a drágakövek. Minden lumma ismeri a saját tojását.

A kotlási idő 30-35 nap. A fiókák nyitott szemmel, gyapjúszürke pihékkel borítva bújnak ki a tojásból, de eleinte nagyon gyámoltalanok. Naponta 2-3 alkalommal kapnak enni, mindig egy-egy, kb. 10 gramm súlyú halat. Körülbelül  20 napos korukra  már jó öklömnyi nagyságúak. Ekkor szárnyukkal verdesve leugranak a sziklákról, de miután pihekönnyűek, a rézsútos zuhanás közben többnyire nem sérülnek meg. Sokan viszont sziklarepedésbe esnek és ott elpusztulnak. Az életben maradottak szüleikkel a tengerre vonulnak.

A lummák lakta sziklák rendszerint hozzáférhetőek, az emberek ezt ki is használják. Minden sziklának bérlője vagy tulajdonosa van, akik a fogást végzik. A tojásokat hosszú bot végére erősített nagy kanalakkal emelik le a sziklákról. Korábban a telepek közelében lakó eszkimók nyáron csaknem kizárólag a halzsírízű lummahúst ettek, sőt a hús egy részét télire el is tárolták.

Tápláléka

A költési időben és fiókák etetéséhez a lummák szinte kizárólag a nyílt tengeren élő apró halakat, főként homoki angolnákat fognak.  A költési időn kívül tápláléklistájuk már változatosabb, a halak mellett rákokat, tengeri férgeket, kagylókat, sőt medúzákat is esznek. Ha elmaradnaka halrajok, éhínség törhet ki, és a part a fészkes sziklák előtt tele van elhullott lummákkal.

Képek

[nggallery id = 217]

Videó a lummáról

Hang a lummáról