Mezei pacsirta

Jegyei

A mezei pacsirta (Alauda arvensis) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj. Népies nevei: szántóka, dalos pacsirta, szántó pityer.

Hossza 22 centiméter, szárnyfesztávolsága 30 centiméter, testtömege 26-50 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. A háta világos- és sötétbarna foltokkal pettyezett, a hasa piszkosfehér.

Elterjedése

A mezei pacsirta Európa és Ázsia jelentős részén, továbbá Észak-Afrikában költ.

Hazánkban a legelterjedtebb madárfajok egyike, az erdőségek és a vízi élőhelyek kivételével úgyszólván mindenütt előfordul.

Fészkelőhelye

A mezei pacsirta legelőkön, szárazabb réteken, kultúrterületeken egyaránt megtelepszik. Igen gyakori a Hortobágyon és más szolonyec szikes területeken, ahol a domináló ürmös sziki csenkesz társulásban a bíbiccel együtt a legjellemzőbb költő faj.

A rétek kiszáradása után, későbbi költését gyakran a félmagas növényzetben, nemegyszer csetkáka között találjuk.

Szaporodása

A mezei pacsirta első fészkelése április elején vagy közepén kezdődik. Júniusban másodszor is költ. Igen ritkán évi három költés is előfordul. Júliusban általában véget ér a fészkelés és a fiókák felnevelése.

A költőhely növényzetének, mikrodomborzatának megfelelően ala-kítja ki fészkét: természetes kis gödröcskékben, nagyobb talaj repedésekben, állatnyomokban, rögök között, keréknyom külső oldalán vagy a nyom belsejében, trágyadombok mellett vagy félig alájuk építve. A fészek gödrét kikaparja, majd növényi szárakkal, apró fűvel, esetleg zuzmóval béleli.

Az első költéskor a mezei pacsirta 4-5 tojást rak, a 6-os fészekalj igen ritka. Kovács G. által a Hortobágyon nyolc év alatt talált harminckét fészekaljból huszonhat volt 5-ös és csak hat fészekben volt 4 tojás. Második költéskor 3-4 tojást tojik. Csak a tojó kotlik, a fiókák 12-13 nap alatt kelnek ki. Mindkét szülő etet. A fiókák 9-10 napos korban hagyják el a fészket, de csak háromhetes korukban tudnak tökéletesen repülni.

Táplálkozása

Igen változatos fészkelőhelyének megfelelően, a mezei pacsirta tápláléka is sokféle rovarból, rovarlárvából áll. A szikeseken nyár elején többnyire az apróbb szipolyfajok, nyár végén pedig a kisebb sáskák alkotják táplálékának túlnyomó részét. A fiókáknak hordott élelem főleg hernyókból áll.

Vonulása

A mezei pacsirta nagyon korán, általában február első felében vagy a közepén megjön. Ősszel szeptember táján kezdenek csapatokba verődni, és többségük november elején vonul el. Enyhe teleken (pl. 1970-1971-ben) néha még kisebb áttelelő csoportok is akadnak. Laza csapatokban vonul, ezek létszáma akár 150-200 példány is lehet. Feltűnő jelenség, hogy a vonuló pacsirtákhoz más énekesmadár-fajok is gyakran csatlakoznak. Legtöbbször réti pityer, néha rozsdástorkú pityer, a szikeseken pedig a sarkantyús sármány szegődik a táplálkozó, fel-felröppenő mezeipacsirtákhoz.

Képek

[nggallery id = 138]

Videó a mezei pacsirtáról:

Hang a mezei pacsirtáról:

Nézd meg ezeket a madarakat, cikkeket is!