Jegyei
A macskabagoly (Strix aluco) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj. Nevét szürkületkor hallható, erőteljes, nyávogásra emlékeztető hangjáról kapta. Alkalmanként előforduló további nevei: fejesbagoly, csikorgó bagoly
A macskabagoly tömzsi testfelépítésű, középméretű bagolyfaj, amelynek hosszúsága 37–39 centiméter, szárnyfesztávolsága 81–96 centiméter, a testtömege pedig 360–650 gramm. A tojó nagyobb, mint a hím. Nagy, kerek fejéről hiányzanak a tollfülek, a pofalemez, amely körülveszi a sötétbarna szemeket, nagyjából lapos és egyenes. Az alfajok két színkategóriába sorolhatók, az egyiknek a felső része vörösesbarna, míg a másiknak szürkés, de átmeneti változatok is találhatók. Mindkét színváltozat esetében testének alsó része fehéres barna, csíkokkal vagy sávokkal. A fajra a nemi kétalakúság jellemző. A tojó sokkal nagyobb a hímnél, körülbelül 5 százalékkal hosszabb és több, mint 25 százalékkal nehezebb.
Elterjedése
A macskabagoly Eurázsiában és Északnyugat-Afrikában költ. Földrészünkön csak a legészakibb területekről hiányzik.
Fészkelőhelye
A középhegységi erdők, folyóárterek ligeterdei, nagyobb parkok, kertek a legfontosabb fészkelő-helyei. Megtelepedése szempontjából fontos, hogy a területen öreg odvas fák vagy költésre alkalmas épületek (torony, padlástér) álljanak. A macskabagoly erdőkben előnyben részesíti azokat a részeket, ahol a közelben nagyobb tisztások, beékelődött szántóterületek, vadföldek, egyéb táplálkozóhelyek találhatók. Megtelepedése során nem kerüli az ember közelségét.
Szaporodása
A macskabagoly évente csak egyszer költ, de ha a tojások elpusztulnak, pótköltése lehet. A tojásrakás ideje elsősorban március, de ezt az időjárás erősen befolyásolhatja. Enyhe időben gyakran már februárban kotlik, de vannak adatok decemberi költésére is.
Télen is a fészkelőhely körzetében maradnak. A hímek kiáltozása már december-januárban kezdődik, de kevesebbet hallatja a hangját, amikor a tojó már kotlik.
A macskabagoly elsősorban odúlakó, de fészkelőhelye igen változatos lehet. Többnyire öreg fák kikorhadt üregeiben (gyakran 1-2 m mélységben), tornyokban, régi épületek padlásain, nem működő kéményekben, ragadozó madarak fészkeiben vagy a számára kihelyezett tág szájú mesterséges odúban költ. Fészket nem épít.
A tojó 48 órás vagy néha nagyobb időközönként általában 3-5 tojást rak és 28-60 napig kotlik. A hím látja el eleséggel. A fiókákat a tojó enyhe időjárás esetén a tizedik naptól kezdve magukra hagyja, de egy visszatérő hűvösebb időszak esetén tovább melengeti őket. A hím hordja a táplálékot, amelyet a tojó darabol fel a fiókáknak. Az odút a fiókák egyhónapos korukban hagyják el – ekkor már mindkét szülő etet –, de csak 7-10 nap múlva tudnak repülni. Az öregek még három hónapig etetik és gondozzák őket.
Táplálkozása
A macskabagoly zsákmánya rendkívül változatos, mint erdőlakó a kisrágcsálók közül elsősorban erdei egereket és erdei pockot fogyaszt. Helyenként, különösen a téli hónapokban, jelentős lehet madárfogyasztása is.
Képek
[nggallery id = 110]
Videó a macskabagolyról:
Hang a macskabagolyról:
Kapcsolódó madarak
🌿 Könyvajánló
Szeretnél még többet megtudni a madarak lenyűgöző világáról? Fedezd fel ezeket a kiadványokat, és vidd haza a természet csodáit könyv formájában! 📖
