Jegyei
A vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus lobatus) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj. Nászruhában fejteteje, pofája, tarkója, mellének oldala és dolmánya ólomszürke színű. A fiókákat egyedül a hím gondozza, ezért a tojó a színesebb, ami a madárvilágban eléggé ritka. Nyakoldalán változó kiterjedésű vöröses színű folt van, amely a tojón élénkebb színű, a hímnél fakóbb, határozatlan szegélyű és okkeres árnyalatú. A torka és a szeme feletti petty fehér színű. Hátoldalán okkerszínű ‘V’ alakú mintázat látható. Téli, nyugalmi tollazatban (ami hazánkban nagyon ritkán látható) színe fakó szürke, szemsávja és tarkója sötétszürke, a hátán jól látható fehér ‘V’ alakú mintázattal. A frissen kirepült fiatalok (Magyarországon ezek láthatók leggyakrabban) a hát és a szárny fedőtollainak széles sárgás szegése van, vöröses szín hiányzik nyakmintázatukból. Átlagos testhossza 18-19 cm, szárnyfesztávolsága 32-41 cm, testtömege 27-48 gramm. Csőre fekete, tűszerűen hegyes, oldalról nem lapított, mint a laposcsőrű víztaposóé. Az utóbbié vaskosabb, nászruhában sárga, téli ruhában és a fiataloknál a csőr tövén sárga szín látható. Mivel sokat úszkál, lábujjain karéjos úszóhártya található.
Élőhelye
A vékonycsőrű víztaposó cirkumpoláris elterjedésű faj, fészkelőterülete Alaszkától Kanada északi részein, Grönlandon, Izlandon át, majd Észak-Skandináviától Kamcsatkáig az eurázsiai kontinens északi peremén húzódik végig. Jellemző élőhelyei a tundra sekély vízborítású részei, kisebb tavacskák mocsaras szegélyei, lávafennsíkok tavai esetleg folyók szigetei. Európai állománya stabil. Telelőterületei Afrika nyugati partvidéke mentén, az Arab-félsziget környéki vizeken, Mikronéziában, a perui és argentin partvidékek mentén találhatóak. A tojó hamar elhagyja a fészkelőterületet. Őszi vonulása a fiókák kirepülése után, július végén kezdődik és augusztus közepe – szeptember eleje között a legintenzívebb. Ilyenkor főként a világos színezetű fiatal példányok mutatkoznak egyesével, vagy néhányad magukkal, amikor vélhetően egy-két fészekaljból származó fiókák vonulnak együtt, legkésőbb október közepéig. Tavasszal ritkább, májusban, június elején figyelhető meg, ekkor kiszínezett madarak, rendszerint tojók bukkannak fel.
Szaporodása
A vékonycsőrű víztaposó a talajra, növényi anyagok takarásában készíti el a fészkét. A költési időszak június közepétől kezdődik. A 4 tojásból álló fészekaljat a hím költi ki 17-18 nap alatt, a tojó nem vesz részt a fiókák gondozásában. Előfordul, hogy a tojó két hímmel is párba áll és mindkettő fészkébe tojást rak. A kikelt fiókák fészekhagyók, 18-20 nap után már repülnek.
Tápláléka
A vékonycsőrű víztaposó rovarlárvákkal, férgekkel, puhatestűekkel planktonrákokkal, rovarokkal és kevés növényi anyaggal táplálkozik. Nevét a partimadarak között szokatlan táplálékkereső viselkedéséről kapta. Szinte kizárólag úszva táplálkozik, a víz felszínéről csipegeti fel az eleséget. Az ember által nem, vagy csak ritkán lakott területeken költ ezért, a vonulás során felbukkanó példányok bizalmasan viselkednek, az ember iránt félelmet nem mutatnak, gyakran 2-3 m távolságból is megfigyelhetőek.
Képek
[nggallery id = 77]
Videó a vékonycsőrű víztaposoról:
Hang a vékonycsőrű víztaposóról:
Kapcsolódó madarak
🌿 Könyvajánló
Szeretnél még többet megtudni a madarak lenyűgöző világáról? Fedezd fel ezeket a kiadványokat, és vidd haza a természet csodáit könyv formájában! 📖
