Apáca lúd

Az apácalúd jegyei

Az apácalúd (Branta leucopsis) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó, a Jeges-tenger és az Atlanti-óceán északi vizein élő madárfaj, ami elnevezését jellegzetes fekete-fehér tollazatáról kapta.

Az apácák megjelenésére hasonlító, a fajnak nevet adó tollazat a fejtetőn, a nyaki és farki részen fekete, hasonlóan a csőrhöz, a szemekhez és az úszóhártyás lábakhoz. A fekete ludak közül egyedül az apácalúdnak fehér az egész arcrésze. A has világos-, a hát és a szárnyak sötétszürkék. A pelyhes fiókák szürkésbarnák, hátuk és fejük teteje sötétebb. A fajra az 58 – 70 centiméteres átlagos testhossz és a 132 – 145 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző. A hímek nehezebbek a tojóknál, tömegük 1,5 – 2,2 kilogrammos, míg párjaik 1,3 – 1,5 kilogrammot nyomnak.

Az apácalúd élőhelye

Az apáca lúd populációi hatalmas, 50 – 100 000 km²-nyi területen fordulnak elő. A faj Novaja Zemlja, a Spitzbergák és Kelet-Grönland tundra-éghajlatú területein költ, telente pedig a Brit-szigeteken, illetve Dánia, Németország, Hollandia, Belgium és Észak-Franciaország partvidékén taláható meg. A Kárpát-medence területén ritka kóborló.

Az apácalúd szaporodása

Az apáca lúd a május-júniusi költési időszakban a tundra köves, sziklás talaján, kolóniákban fészkel. A költési időszak alatt ürülékfal képződik a fészke körül. A költőhelyeket általában minden évben újra használják a madarak, így a trágyázásnak köszönhetően zöld növény-gyűrű hajt ki körülöttük. A fészek egyszerű, különféle növényi részekből épített kis halom, ebbe kerül a 2–6 tojás. A fészkek szabadon fekszenek, ha a tojó pihetollakkal takarja be tojásait, a fészek messziről szürke félgömbnek látszik. A költésben mindkét szülő részt vesz és kb. 24–25 napig tart. A kikelő fiókák fészekhagyók, és azonnal követik anyjukat, bármerre is megy. 40–45 nap alatt nőnek fel és válnak önállóvá, de csak 3 évesen érik el az ivarérettséget.

Tápláléka

Az apáca lúd különféle növényekkel, fű- és és hínárfélékkel táplálkozik. Főként a vízhez közel eső területeket kedveli, bár a téli időszakban, amikor délebbre húzódik, a tengertől távolabb is felbukkanhat. A rövidtávon vonuló apácalúd ilyenkor a mezőgazdasági területekre is rájár, táplálékkiegészítésként gabona- és zöldségféléket is fogyaszt, ha talál.
A középkorban az apáca ludat böjt idején is ehették a hívek, mivel halnak tekintették – pontosabban azt hitték, hogy mivel csak az év egy részében láthatóak, a másik részét tengeri makként töltik, és ezekből fejlődnek lúddá. Ezt tükrözi a mai napig a faj angol neve: barnacle goose („tengerimakk-lúd”).

Képek:
[nggallery id = 34]

Videó az apácalúdról:

Hang az apáca lúdról:

Nézd meg a többi ludat is!