Madarászás a Tatai Öreg-tavon

Szombaton a tatai öreg tavon jártunk. Jómagam a déli pályaudvarról indultam és 1 órás vonatozás után szálltunk le a vonatról, a Tóvároskert megállónál. Itt csatlakoztunk a többiekhez és egy 15 perces sétával jutottunk le a tóhoz. A vasútállomástól a baji úton kell végigsétálni és meg is érkezik az ember az Öreg-tóhoz. A tóhoz érve igencsak felerősödött a szél. Mindjárt a kiindulópontnál egy csapat barátrécét pillantottunk meg, valamint dankasirályok is repdestek. Folytattuk az utat a sétálóúton, küzdve a széllel. Közben még néhányan csatlakoztak hozzánk. A tavon rengeteg récét láttunk, köztük volt a leggyakoribb récefaj a tőkés réce, valamint nagyon sok csörgő réce úszkált a tavon továbbá fütyülő récéket is láttunk. Az elején nagyon megtévesztő volt ugyanis a gácsér gesztenyebarna fején lévő zöld szemfolt, a fények miatt eleinte kéknek látszott. Majd másik szögből, megvilágításból, már persze zöldnek látszott. Itt és a tó más részéről is felfedeztünk 2 nagy pólingot valamint jó néhány nagy kócsagot és szürke gémet. Közben az égen nagy lilikek szálltak. Utunkat folytatva, mielőtt az erdős részhez értünk volna, tettünk egy kis kitérőt (no, nem a kocsmába), hanem egy kis utcába, ahol két fenyőn 2 fülesbagoly ücsörgött. Az ág csak fel le ringatózott és a szél a baglyok “fülét” is ide-oda fújta. De ez nem zavarta őket, mint ahogy mi sem, nyugodtan üldögéltek az ágakon. A bagoly fotót Bárdos Imrétől kaptam, köszönet érte.
Visszatérve a tóhoz, folytattuk a sétát már az erdős részen keresztül. Itt csuszkákat hallottunk valamint sikerült megpillantani egy süvöltőt is. Én az út során tengeliceket is hallottam énekelni valahol. A tónál egyébként az énekesek közül még barázdabillegők kis billegetek szorgalmasan. Elértünk az Által-érhez is, ami belefolyik a Tatai Öreg-tóba. Itt nagyon figyeltünk, hátha megpillantunk egy jégmadarat. Ez néhány szerencsésnek sikerült is, amikor visszafelé jöttünk, mert tettünk még egy kitérőt a sziget csúcsánál. Odafelé közben 2 daru repült magasan az égen. A sziget csúcsánál, pedig nyílfarkú récét pillantottunk meg, aki valahogy nagyon furán, nyakát “kitekerve” pihent a parton. A sétát visszatérve a rendes útra folytattuk, a szél újra feltámadt és a récék csak úgy ringatóztak a tavon. A sirályok is nagyon küzdöttek a repüléssel.
A várhoz érve igen fújt a szél, a tó úgy hullámzott a tenger, az embernek olyan benyomása támadt, mintha ott lenne valahol Angliában a tengerparton. Visszaértünk a kiindulópontra és megállapítottuk, hogy szép nagy sétát tettünk, ami igen gazdag volt madárfajokban. Én még a vonathoz igyekezvén egy fekete harkály hangját is hallottam a fák közül. Összességében az én olvasatomban kb. 25 madárfajt láttunk (ez az, amit én biztosan), amiből a récék egyedszáma volt a domináns.

Képek

“Madarászás a Tatai Öreg-tavon” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Szia!
    Nagyon jó, hogy írsz a kirándulásról. Fontos lenne azonban, hogy ügyelj a helyesírásra. Aki nyilvánosan akar megjelenni, annak a szöveg minőségét illetően is van felelőssége. Üdvözlettel. Frekot Erika

    1. Kedves Erika!

      Köszönöm. Igen, erre még figyelnem kell, de köszönöm az észrevételt.

      Üdvözlettel:
      Árpád

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.