Az év madara 2014 a túzok

Az év madara 2014, a túzok

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület(MME) – 1986 után ismét – az év madarának a túzokot (Otis tarda) választotta. Az elmúlt évektől eltérően, amikor is a „közönség” szavazott arra, hogy melyik madár legyen az év madara, most az MME úgy döntött, hogy mivel idén az egyesület megalakulásának 40. évét ünnepli, ezért a túzok, – mely a MME címermadara – érdemli ki az év madara címet. Írásomban e madarat mutatom be, rendhagyó módon, most a blogban, később majd ez a faj a szárazföldi madarak csoportjában, a darualakúak (Gruiformes) rendjében lesz megtalálható.

Jegyei

A túzok (Otis tarda) a madarak osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjébe a túzokfélék (Otitidae) családjába tartozó túzok Otis nem egyetlen faja. Magyarország hivatalos madara. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1986-ban „Az év madarává” választotta. A legsúlyosabb madárfaj Európában, a kakas testtömege akár 16 kg is lehet, a tyúk kb. 4 kg. Pulyka nagyságú, vízszintes tartású madár. Amikor nekifutás után a levegőbe emelkedik, szárnyán feltűnik a nagy fehér folt. Röpte a ludakéra emlékeztet. Az öreg kakasokat a foszlott dísztollakból álló bajusz jellemzi, ami csak a hatodik életévükre fejlődik ki teljesen. A túzok gyakorlatilag néma. Európa egyik legfélénkebb madara közé tartozik, a közeledő ember elől már 400-500 méterről menekül, a traktorokat is csak 250 méterre várja be.

Élőhelye

A túzok élőhelye a tágas sztyep, kultúrsztyep. A túzok számára a hajdani földművelés kedvező, és a madár Közép-Európában sokfelé gyakorinak számított. A mezőgazdasűgi gépesítést követően állománya mindenütt és folyamatosan fogy. Az ausztriai Seewinkelbe (Hanság) a repcetermesztés megkezdését követően az 1920-as évek táján Magyarország felől vándorolt be. A repce jelenti fő táplálékát. Hazánkban a túzokok száma szintén nagyon megfogyatkozott, jelenleg körülbelül 1500 példánya él.

Szaporodása

A túzokkakasok áprilisban a korábbi megszokott dürgőhelyükre vonulnak, és ott némán, szárnyaikat kifordítva, és ezáltal sok fehér tollat mutogatva dürögnek, a leghatásosabban a kora reggeli és alkonyati órákban. A messziről is látható, vakító fehér szín csalogatja oda a tyúkokat, majd a párosodás után, ismét eltávolodnak. A fészekként szolgáló sekély gödröt jóval távolabb kaparják ki.. A költések többnyire május eldő felében kezdődnek meg,a kotlási idő 21-26 nap, vagyis rövidebb mint a házi tyúké, amely 28-30 napig ül a tojásokon. A túzok fészekalja 2-3 tojásból áll. A tyúk többnyire reggel, déltájban és este hagyja el 15-60 percre a fészket. Ezután megforgatja a tojásokat és tovább kotlik. A csibék nyomban futnak, egyébként eleinte nagyon ügyetlenek. A tyúk az első két héten a rovartáplálékot eléjül tartva eteti őket. Öthetes korukban már repülnek a kis túzokok, ősszel a kakasok és a tyúkok külön csapatokba verődnek.

Tápláléka

A túzok tápláléka fűfélék, mindenfelé mag, emelett rovar, apró rágcsáló(egér), madártojás, férgek, tojás. Télen a víz helyett havat fogyasztanak. Téli táplálékukban nagyon fontos a repce és a takarmánykáposzta, melyekkel a csapatokat helyhez lehet kötni.

Védettsége

A túzok fokozottan védett madárfaj. A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (International Council for Bird Preservation, ICBP) túzokvédő csoportja a különösen veszélyeztetett túzokfélék (Otidae)közé sorolta a reznekkel együtt, ami egy másik túzokféle, ami még a múlt században költött hazánkban.
A túzok Magyarországon 1970 óta fokozottan védett, eszmei értéke egymillió forint. A populáció csakis aktív módszerekkel őrizhető meg. A LIFE Túzokvédelmi Program keretében megvásárolt földeken szakemberek irányítják a területek kezelését, gyepesítését, lucerna- és repcetelepítést, valamint az egyéb munkákat. Az 1975-ben alapított dévaványai túzokrezervátumban a túzokfiókákat mesterségesen nevelik. A természetes élőhelyükön meg nem védhető fészekaljakat megmentik, a csibéket felnevelik, és visszajuttatják a természetbe.
A Hortobágyi Nemzeti Parkban 80 kilométer hosszan föld alá helyezték az elektromos vezetékeket, más vezetékekre pedig Firefly-t, azaz „szentjánosbogár” nevű, fluoreszkáló eszközöket szereltek. A túzok ugyanis nagy testéhez kpest igen gyorsan repül (elérheti a 60 km/órát is), a vezetékek pedig pont a szokott repülő magasságában húzódnak. A rosszul navigáló madár számára az ütközés a legtöbb esetben csonkolásossal és halállal jár. Erre akkor figyeltek fel, amikor 2000-ben, illetve 2003-ban így vesztette életét két, rendkívül ritka, ugyanabból a fészekből származó albínó túzok. A „szentjánosbogarakból” azonban csak a legveszélyesebb pontokra jut.

Fotó a túzokról

Videó a túzokról:

Hang a túzokról: