Székicsér

Jegyei

A székicsér (Glareola pratincola) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül az székicsérfélék (Glareolidae) családjába tartozó faj.

Testhossza 25 centiméter, szárnyfesztávolsága 60-65 centiméter, testtömege 70-95 gramm közötti. Nagy szeme, hegyes szárnya és villás farka mind a levegőben való vadászatot szolgálja. Torkán jellegzetes folt van, fekete kerettel.

Elterjedése

A székicsér Eurázsia, Afrika, Ausztrália sztyepp-, félsivatagi, sivatagi és tró-pusi zónáiban él.

A hazánkban élő alfaj a Földközi-tengertől kiindulva a Fekete-tenger, a Kaszpi-tenger, az Aral-, és Balhas-tó környékének ürömsztyeppjeit, félsivatagait és Kis-Ázsia, Elő-Ázsia kopár köves fennsíkjait lakja.

Magyarországon legismertebb fész-kelőhelye a Hortobágy, de kisebb számban a Kiskunságban is költ.

Fészkelőhelye

A székicsér legfontosabb fészkelőhelyei a száraz, kopár legelők, a köves, homokos félsivatagok, a folyódelták, sós tavak gyér, sótűrő növényzetű lagúnái. Hazánkban ürmös, mézpázsitos, juhcsenkeszes kopár sziken, sziki útifűvel, kígyófarokkal, kamillával benőtt területeken költ.

Szaporodása

Május végén, június elején kezdődik a költés. Igen gyakori a július közepéig elhúzódó pótköltés.

A székicsérek májusban főleg a delelő gulya körül és a marhajárásos szikeseken tartózkodnak. Nagy területeket kémlelnek ki, de végül mindig a már évről évre megszokott nagyobb szikes foltokat választják ki fészkelésre. Jellegzetes védő-riasztó viselkedésük nemcsak a saját biztonságukat szolgálja, hanem más fajok is kihasználják azt. A telepükhöz társuló fajok (bíbic, piroslábú cankó, goda, széki lile, tőkés réce) nagyobb biztonságban érzik magukat, és viselkedésük is megváltozik.

3 tojását ürömpárnák, szikimézpá-zsit-csomócskák között kapart kis gödörbe rakja akkor, amikor a talaj már erősen fölmelegedett és a vadvizek fel-száradtak. Fészekanyag csak a kotlás közben gyűlik össze trágyadarabkákból, növényi részecskékből. Felváltva kotlanak. Amíg a tojó ül a tojásokon, a hím őrködik. Jellegzetes a szarvasmarha száraz trágyáján (árvagané) kapart fészek.

17 napi kotlás után egyszerre kelnek ki a fiókák. Mihelyt megszáradnak, azonnal elindulnak, és árnyékos repedésekbe, fűcsomó alá vagy állatnyomokba húzódva szinte láthatatlanná válnak. Négyhetes korukra tudnak repülni.

Táplálkozása

A székicsér táplálékát részben a kopár legelőn futva, repülve, részben vizes élőhelyek fölött repülve szerzi. Nagy távolságokat bejárnak a rajzó szitakötők, kérészek, ganajtúró bogarak után. A kopár sziken legfontosabb tápláléka a sáska, ezenkívül futrinkákat, ganajtúró bogarakat fognak. A fiókák is kitinben gazdag táplálékot igényelnek.

Képek


Videó a székicsérről:

Hang a székicsérről:



HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close