Székicsér - Európa madarai

Jegyei

A székicsér (Glareola pratincola) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül az székicsérfélék (Glareolidae) családjába tartozó faj.

Testhossza 25 centiméter, szárnyfesztávolsága 60-65 centiméter, testtömege 70-95 gramm közötti. Nagy szeme, hegyes szárnya és villás farka mind a levegőben való vadászatot szolgálja. Torkán jellegzetes folt van, fekete kerettel.

Elterjedése

A székicsér Eurázsia, Afrika, Ausztrália sztyepp-, félsivatagi, sivatagi és tró-pusi zónáiban él.

A hazánkban élő alfaj a Földközi-tengertől kiindulva a Fekete-tenger, a Kaszpi-tenger, az Aral-, és Balhas-tó környékének ürömsztyeppjeit, félsivatagait és Kis-Ázsia, Elő-Ázsia kopár köves fennsíkjait lakja.

Magyarországon legismertebb fész-kelőhelye a Hortobágy, de kisebb számban a Kiskunságban is költ.

Fészkelőhelye

A székicsér legfontosabb fészkelőhelyei a száraz, kopár legelők, a köves, homokos félsivatagok, a folyódelták, sós tavak gyér, sótűrő növényzetű lagúnái. Hazánkban ürmös, mézpázsitos, juhcsenkeszes kopár sziken, sziki útifűvel, kígyófarokkal, kamillával benőtt területeken költ.

Szaporodása

Május végén, június elején kezdődik a költés. Igen gyakori a július közepéig elhúzódó pótköltés.

A székicsérek májusban főleg a delelő gulya körül és a marhajárásos szikeseken tartózkodnak. Nagy területeket kémlelnek ki, de végül mindig a már évről évre megszokott nagyobb szikes foltokat választják ki fészkelésre. Jellegzetes védő-riasztó viselkedésük nemcsak a saját biztonságukat szolgálja, hanem más fajok is kihasználják azt. A telepükhöz társuló fajok (bíbic, piroslábú cankó, goda, széki lile, tőkés réce) nagyobb biztonságban érzik magukat, és viselkedésük is megváltozik.

3 tojását ürömpárnák, szikimézpá-zsit-csomócskák között kapart kis gödörbe rakja akkor, amikor a talaj már erősen fölmelegedett és a vadvizek fel-száradtak. Fészekanyag csak a kotlás közben gyűlik össze trágyadarabkákból, növényi részecskékből. Felváltva kotlanak. Amíg a tojó ül a tojásokon, a hím őrködik. Jellegzetes a szarvasmarha száraz trágyáján (árvagané) kapart fészek.

17 napi kotlás után egyszerre kelnek ki a fiókák. Mihelyt megszáradnak, azonnal elindulnak, és árnyékos repedésekbe, fűcsomó alá vagy állatnyomokba húzódva szinte láthatatlanná válnak. Négyhetes korukra tudnak repülni.

Táplálkozása

A székicsér táplálékát részben a kopár legelőn futva, repülve, részben vizes élőhelyek fölött repülve szerzi. Nagy távolságokat bejárnak a rajzó szitakötők, kérészek, ganajtúró bogarak után. A kopár sziken legfontosabb tápláléka a sáska, ezenkívül futrinkákat, ganajtúró bogarakat fognak. A fiókák is kitinben gazdag táplálékot igényelnek.