Rózsás flamingó

Jegyei

A rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus) a madarak osztályának flamingóalakúak (Phoenicopteriformes) rendjébe és a flamingófélék (Phoenicopteridae) családjába tartozó faj. A közelmúltig azonos fajnak tartották a karibi flamingóval (Phoenicopterus roseus) és a chilei flamingóval (Phoenicopterus chilensis).

Az Európán kívüli flamingófajoktól (állatkerti szökevények) részint nagysága, illetve a csőr elülső harmada fekete részének kiterjedése és elhatároltsága alapján lehet megkülönböztetni. A fiatalok feje, nyaka, válla és szárnya az első évben szürkésbarna, alsótestük fehér. Az öreg madarak tolla az évek múlásával egyre erőteljesebben rózsaszínű. Hangja a ludakra emlékeztető, zengő gágogás. A flamingó rendkívül társas természetű, laza és nem egészen szabályos ferde vonalban repül. A földről csak erőteljes nekifutás után tud felemelkedni.

Élőhelye

A flamingók táplálékspecialisták, ezért csak meghatározott helyeken tudnak megélni. Sekély és többé-kevésbé sós vízre van szükségük, ahol, például lagúnákban, a a táplálékul szolgáló apró élőlények kis fajszámban, de nagy tömegben fordulnak elő. A legismertebb erurópai flamingótelep a Rhone-deltában (Camargue) van, egy másik Andalúzia egyik lagúnájában, továbbiak ismertek egyebek mellett Tunéziában (Sott el Djerid), a marokkói és délen a mauritániai tengerparton. Az emberi tevékenység számos telepüket elpusztította, így például Szicílián, a Volga-és a Nílus-deltában, valamint Sri Lankán. A világállományt ma jó félmillió példányra becsülik, zömük az Indus torkolatvidékétől délre fekvő lagúnákban él. Hazánkban ritka alkalmi vendég.

Szaporodása

A rózsás flamingó rendszerint a legfélreesőbb, hozzáférhetetlen sós mocsarakban költ, a ma ismert telepek egy részét csak az utóbbi évtizedekben találták meg. A madarak csak azokban az években költenek, amikor a víz sótartalma lehetővé teszi táplálékállataik tömeges megjelenését. A költés egyfajta közösségi esemény, a madarak kölcsönösen stimulálják egymást. A nászviselkedéshez tartozik, amikor szárnyukat hirtelen kiterjesztik, majd ismét összecsukják, ez távolból zászlólobogtatásnak tűnik, illetve amikor szorosan összetartó csoportban együtt menetelnek. Ha a környezeti feltételek kedvezőek maradnak, párba állnak, párzanak, a hímek mulatságosan hosszú lábukkal egyensúlyoznak a tojók hátán, majd fészket építenek és lerakják a tojásaikat. A fészek a sekély vízben vagy az iszapos parton iszapból épített dombocska. Mindig szorosan egymás közelében építkeznek. A madár a földön ül, és a csőrével gyűjti maga alá az iszapot. Ezek a kupacok a nyár folyamán kiszáradnak, és sokáig megmaradnak.

A Camargue-ban élő flamingók téli szálláshelyeikről, a Földközi-tenger környékéről márciusban érkeznek vissza a költőhelyekre, ahol kevés helyben maradt madárral találkoznak. Kedvező években áprilisban kerülnek a párzáshoz alkalmas hangulatba. Egyetlen tojásukon kb. 30 napig kotlanak. A fióka lába még rövid, rendkívül vaskos, csőre egyenes. Szülei kezdetben a mirigyes gyomrukból és a nyelőcsőből származó folyadékkal táplálják. Ez a folyadék piros színű, 1% vért tartalmaz, tápértéke körülbelül a tejjel azonos. A fióka csak néhány napig marad a fészekben.

Tápláléka

A rózsás flamingó táplálékkeresés közben felső csőrével lefelé fordítva dugja a csőrét a legfelső, még egészen lágy iszaprétegbe, közben fejét ide-oda ingatja, csőrét folyamatosan nyitja és zárja. Amikor kinyitja, iszap kerül bele a benne lévő táplálékkal együtt, amikor újra becsukja, kipréseli a finom iszapszemcséket, úgyhogy csak a durvább anyag marad belül.  A rózsás flamingó ilyen módon apró rákokat, sóférget, szúnyoglárvákat, apró remeterákokat és a szél által a vízbe sodort magokat fogyaszt. Néha egyes récékhez hasonlóan fejjel lefelé keresgélnek a mélyebb vízben. Csőrük az iszapban jellegzetes nyomokat hagy.

Képek

[nggallery id = 212]

Videó a rózsás flamingóról

Hang a rózsás flamingóról