
Jegyei
A pusztai sas (Aquila nipalensis) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.
Nagyságra a szirti sas és az egerészölyv között áll. A fiatalok homokszínűek, öregkori, alfajonként változó, sötétebb vagy világosabb barna színruhájukat körülbelül ötéves korukban kapják meg. Csak az Észak-Afrikában élő alfaj marad mindig világos földbarna. A pusztai sasok ritkán keringenek a magasban, sokkal gyakrabban láthatjuk őket a talajon, köveken vagy bokrokon üldögélni.
Élőhelye
A pusztai sas Ázsia sztyepjén valamikor nagyon elterjedt volt, ugyanúgy, mint egy homokszínű alfaja az afrikai szavannákon, amelyet ott rablósasnak neveznek. A mind intenzívebbé váló mezőgazdasági kultúra miatt megszűnnek Európában a fészkelőhelyei.
Szaporodása
A pusztai sas áprilisban érkezik vissza afrikai telelőhelyéről, és rövidesen már fészkét tatarozza, amely a talajon, sziklán, romokon, néha fán épül. Különösen ott költ fán, ahol veszélyessé vált a talajon a fészkelés. Április második felében rakja le tojásait, a fiókák 45 napi kotlás után június elején kelnek ki. A fészkét augusztusban hagyják el.
Tápláléka
Az Ázsiában élő pusztai sasok az ürgefogásra specializálódtak. A reggeli és az alkonyati órákban vadásznak, amikor az ürgék előbújnak a rejtekükből. Gyakran a lyuk előtt leskelődnek vagy lépegetnek a talajon. Amikor az ürgék megkezdik téli pihenőjüket, a pusztai sasok elindulnak a telelőhelyük felé. A pusztai sas gyakran követi a táplálékkeresés közben az országutak vonalát, hogy az elütött állatokat felszedje.
Képek
[nggallery id = 252]
Videó a pusztai sasról
Hang a pusztai sasról
🌿 Könyvajánló
Szeretnél még többet megtudni a madarak lenyűgöző világáról? Fedezd fel ezeket a kiadványokat, és vidd haza a természet csodáit könyv formájában! 📖





