Jegyei
A partifecske (Riparia riparia) a madarak osztályának a verébalakúak rendjébe, ezen belül a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó faj.
A mintegy 10–12 centiméter hosszú madár hátoldala és szárnyai barnák, fehér alsóoldalát csak a mellén szakítja meg egy barna keresztszalag. Csőre rövid, fekete, széles alapú. Farka – mint minden fecskéé – enyhén villás. Szárnyfesztávolsága 26-29 centiméter, testtömege 11-16 gramm, táplálkozási magassága 1–15 m, életkora 3–4 év (max. 10 év). Feje teteje, arcának két oldala, nyaka és hasa fehér. Szárnya hosszú és hegyes. Lába gyenge. A család legkisebb faja. A repülési módja, stílusa alapján is következtethetünk a fajra: kevesebbet siklik, ritkábban változtatja a magasságot, hiányzik belőle a füsti- vagy a molnárfecske kecsessége, légiessége. A füstifecskének röptében is jól kivehető mélyen villás farka, a molnárfecskének pedig fehér hasoldala és farktöve szembetűnő. Fecsketársaihoz hasonlóan a partifecske is ritkán száll földre, de a légtér magasabb régióba se igen emelkedik. Hangja száraz “csrip”, riasztóhangja “pritt”-nek hallatszik, éneke pedig halk, dallamos csicsergés.
Elterjedése
A partifecske szinte egész Európában költ. Ezenkívül Afrika nyugati részén, Ázsia északi és nyugati felében, valamint Észak-Afrikában fészkel.
Hazánkban a sík vidéken gyakori, de dombvidéken is megtelepszik.
Fészkelőhelye
A partifecske folyók meredek partfalaiban, a felhagyott és művelés alatt álló homok- és sóderbányákban telepesen költ. A partfalaknak rendszerint a felső harmadában kaparja fészkelő-üregét. Alkalmas helyeken több százas, sőt ezres telepek is kialakulhatnak, de előfordul, hogy kisebb homokfalakban néhány pár telepszik meg. Vác közelében pl.: 1981-ben hétvégi ház alapjának ásott gödörben fészkelt néhány pár.
Sokszor vannak társfészkelői (elsősorban gyurgyalag, de lehet seregély, mezei veréb, kuvik és vörös vércse is).
Szaporodása
A partifecske április végén, május elején jelenik meg a költőhelyén, és rögtön a fészkelőüreg elkészítéséhez kezd. A tojásrakás május közepén vagy végén történik. A költőüregek gyakori pusztulása miatt sokszor még júniusban is megfigyelhetők fészkelőüreget ásó parti fecskék. 1982. június 19-én Pócs-megyer közelében Dénes J. egy homokbányában egyszerre figyelt meg fiókákat etető öregeket, kotló tojókat és fészket építő párokat. A fészekalj pusztulása esetén pótköltése lehetséges.
Tavasszal csoportosan lepi el a függőleges homok- és sóderfalakat, amelyekbe csőrével és lábával átlagosan 50-80 cm (esetleg csak 30-40 cm) hosszú, vízszintes alagutat kapar. Kivételesen molnárfecskefészekben is költött [171]. A költőüreg végén alakítják ki a fészek helyét, melynek alapját vastagabb fűszálakból és egyéb növényi rostokból készíti és belsejét kevés tollal béleli.
A tojások száma 5-6, esetleg 7 lehet. Költési idő 13-15 nap. A kikelő fiókákat néhány napig az öregek melengetik. A fiatalok három hétig maradnak a fészekben, de a második héten már a fészkelőüreg bejáratánál várják az eleséggel érkező szülőket. Az első költésből származó fiókák általában június végén, július elején repülnek ki. Ezután még visszajárnak a fészekbe, és sokáig ott töltik az éjszakát. Ha az első költés zavartalan volt, másodszor is költhet.
Táplálkozása
A partifecskék táplálékukat főleg vizek közelében, nádasok fölött szedik össze. A fiatalok fő táplálékát levéltetvek alkotják, de szúnyogot, legyet és más apró repülő rovarokat is elfognak. Dénes J. a fészektelepeken végzett gyűrűzések alkalmával kézbe került parti fecskék csőrében nagyrészt levéltetveket talált.
Vonulása
A partifecske áprilisban érkezik vissza telelőterületéről és augusztusban vonul el. Egyes példányok még szeptemberben is láthatók. A telet Közép-Afriká-ban tölti. Magyar gyűrűs példányok eddig a volt Jugoszláviában kerültek kézre, illetve egy Máltán jelölt madarat Magyarországon ellenőriztek.
Képek
Videó a partifecskéről:
Hang a partifecskéről: