Mezei veréb

mezei veréb

Jegyei

A mezei veréb (Passer montanus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a verébfélék (Passeridae) családjába tartozó faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2007-ben „Az év madarává” választotta.

Hossza 12,5-14 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 24-38 gramm. Feje teteje, halántéka és nyakszirtje vörösbarna. Szemsávja, a szeme alatt levő sáv, hátsó fültájék-foltja és az állát-torkát beborító nagy folt fekete. Pofája és nyaka felső része fehér; hasi oldala fehéresbarnás.

Vedlési időszaka június közepétől kb. novemberig tart. Az adult egyedek a fészkelést befejezve postnuptialis, a fiatalok a fészket elhagyva postjuvenilis komplett vedlést végeznek. Az elsőrendű evezők átvedlésének harmadánál kezdődik a másod- és harmadrendű evezők, valamint a kormánytollak cseréje, és közel azonos időben fejeződnek be. A másodrendű evezőkkel közel egy időben indul a faroktollak váltása. A tollazat cseréje során az egyedek mindvégig röpképesek maradnak. A hosszú vedlési időszak (közel 5 hónap) abból következik, hogy az első költés fiataljai a kirepülés után nem sokkal elkezdik vedlésüket, az öreg madarak nagyjából a második fészekalj fiataljaival vedlenek egy időben, néhány madár pedig harmadszor is költ, és pótköltés is előfordul. Így az utolsók csak ősz vége felé fejezik be vedlésüket. Egy-egy egyednek mindössze kb. 70 napra van szüksége a teljes folyamathoz hazánkban és a környező országokban, míg az északabbra (például Nagy-Britanniában) élőknek ettől kevesebbre, 60 napra, ennek oka az, hogy az északi területeken élőknek kevesebb idő áll rendelkezésükre, mint délebbre élő fajtársaiknak. Különbség figyelhető meg a fiatalok és az idősebb példányok között is, előbbiek lassabban váltanak tollruhát, míg utóbbiak gyorsabban.

A házi verebet a mezei verébtől többek közt úgy lehet megkülönböztetni, hogy a mezei verébnek van pofafoltja, míg a házi verébnek nincs.

Elterjedése

A mezei veréb Eurázsiában költ Írország, Japán, Jáva, Szumátra, és a Himalája által meghatározott területen. Észak-Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra betelepítették.

Hazánkban mindenütt közönséges. Nemcsak falvakban, városokban, hanem a magasabb hegységek ember lakta területein is megtalálható.

Fészkelőhelye

A mezei veréb szántóföldek melletti fasorokon és erdőszéleken, illetve a mezőgazdasági művelés alatt álló területek peremén élő madár. Mintegy 80%-kal nagyobb számban fészkel a mezőgazdasági területeken, mint a házi veréb. Út menti odvas eperfák, elhagyott kutak, nagyobb ragadozó madarak és a gólya fészkének réseiben is költ. Leggyakrabban odvakban találjuk fészkeit.

Szaporodása

Hazai vizsgálatok szerint a mezei veréb áprilistól augusztusig évente kétszer költ. Jó idő esetén már március végén, hűvös, csapadékos időben csak április második felében kezdődik a költés.

Rékási J. út menti eperfák kikorhadásaiban fészkelőket vizsgált 1968-ban. Fészeképítéshez eperfalevelet, száraz fűszálat és tollat használtak. A fészkek talajtól mért átlagos magassága 2,2 m, röpnyílásuk keleti, délkeleti, déli és délnyugati volt. Az első költés idején három fészekben 5, két fészekben 6 tojás, a második költéskor hét fészekben 5, egy fészekben 6, s egy fészekben 7 tojás volt. Az első költésben május 9-én, a másodikban június 25-én keltek ki az első fiókák és a 13. és 14. napon repültek ki. Mindkét szülő etet. Mesterséges fészekodúból a mezei veréb fiókák 2-3 nappal később szállnak ki.

Táplálkozása

A mezei veréb fiókák kizárólag állati táplálékot, rovarokat, sáskákat, szúnyogokat kapnak eledelül, de mindig kisebb példányokat, mint a háziveréb-fiókák. Az etetés egész napos vizsgá-lata során két hatnapos fiókának a szülők 16 óra alatt 86-szor vittek táplálékot, óránként 5-6 alkalommal.

Májustól augusztusig kizárólag rovartáplálékot fogyaszt.

Rékási J. az év minden hónapjából gyűjtött 173 gyomortartalmat vizsgált. Csak állati táplálékot 15, csak növényit 135, vegyes táplálékot 18 gyomorban talált. Zúzókő 98 esetben fordult elő. Az összes tápláléknak 78%-a növényi, 22%-a állati táplálék volt. A növényi táplálék 29 faj terméséből és magjából, az állati táplálék 18 fajból tevődött össze. Altatóban a rosszul repülő rovarokat fogyasztották. Ormányosok, gabonafutrinka, szipolyok, mórpoloska, hangyák, s nyár végén egyenesszárnyúak szerepelnek a zsákmányban. A borsó-levéltetveket is szívesen fogyasztották, és ilyenkor óhatatlanul ezek pusztítói, a hasznos katicabogarak is áldozatul esnek kis mennyiségben.

Rékási J. 1969 májusában megfigyelte, hogy a szülők óránként 57 db amerikai szövőlepkét vittek fiókáiknak. A lepkék szárnyait mindig kitépték, s csak a lágy részekkel etettek. A gabonaszipolyokat a búzakalászokról szedték össze.

A mezei veréb bár bőségesen fogyaszt gyommagvakat, a gabonában és a napraforgóban a termés kipergetésével kárt okoz a mezőgazdaságnak. Újabb megfigyelések alapján nemcsak a napraforgó-tányér felső, hanem az alsó szélét is kipergetik. A napraforgó, illetve a búza érési időszakában gyűjtött egyedek gyomrában átlag 1,6 napraforgó-, és 2,5 búzamag volt.

Képek

Videó a mezei verébről:

Hang a mezei verébről:

Nézd meg ezeket a madarakat, cikkeket is!

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close