Csonttollú

Jegyei

A csonttollú (Bombycilla garrulus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a csonttollúfélék (Bombycillidae) családjába tartozó faj. Seregély nagyságú madár. Tollazata selymesen puha, rövid farkának csúcsa sárga, farkcsíkja szürke. Tollbóbitája és ciripelő hangja van. Zárt csapatban, a seregélyekre emlékeztetően repül.

Élőhelye

A csonttollú Európa legészakibb tájainak fenyveseiben és nyíreseiben, azok északi határáig fészkel, elterjedése dél felé változó. Ha különösen kemény az északi tél, a csonttollúak dél felé vonulnak, évente változó mennyiségben, és egészen a Földközi-tenger medencéjéig juthatnak el. Közép-Európában „inváziós” madár, mely mint téli vendég átlagosan 10 évenként jelentkezik nagyobb számban. E rendszertelen vándorlások oka egyelőre ismeretlen.

A télire hozzánk érkező csonttollúak főként a fákon tartózkodnak, a földre csak inni szállnak le. A jeges vízben fürdenek is. Oda gyűlnek, ahol bogyókat találnak, és nyomban továbbállnak, ha a táplálék elfogyott. Hazánkban egyebek mellett az ostorfa, a pagodofa és a madárberkenye termését, valamint a sárga fagyöngy bogyóit eszik. Némelyik csapat félénk, mások annyira bizalmasak, hogy karnyújtásnyira megközelíthetjük őket. Márciusban indulnak észak felé, de kis csapataik vagy magános madarak hazánkban néha még májusban is láthatók.

Szaporodása

A telelő példányok feltűnő, nagy csapatokban mozognak, ezzel szemben a költőhelyén a csonttollú rejtett életet él, alig figyelhető meg. Fákon 4-5 méter magasan költ, fészke ágacskákból, zuzmóból és mohából épül, a csészét a rénszarvas szőrével béleli. Csak a tojó kotlik, a hím eteti közben. Amikor udvarol, táplálékot hoz a párjának, majd felmeresztett bóbitával és leeresztett szárnyakkal körülugrálja. A költési idő június és július, a madarak augusztusban elhagyják revírjüket, és csapatokba verődnek.

Képek

Galéria

[nggallery id = 210]

Videó a csonttollúról:

Hang a csonttolúról: