Gyurgyalag

Jegyei

A gyurgyalag, méhészmadár vagy piripió, (Merops apiaster) a madarak (Aves) osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjába tartozó faj. 

A gyurgyalag átlagos testhossza 28 centiméter, szárnyának fesztávolsága 44–49 cm. Tömege 44-65 gramm. A nemek hasonlóak. Rokonaihoz hasonlóan tarka madár. Tollazata a napfényben ragyogó színeket szór: hasa és mellrésze kékeszöld, dolmánya, feje gesztenyebarna, vállfoltja és torka aranysárga. Szemsávja, torokszalagja fekete. Hosszú, fekete csőre hegyes és enyhén hajlított. Az öreg madarak középső faroktollai hosszúak. Meleg, napsütötte domboldalakat, a déli fekvésű homokbányákat, folyópartokat kedveli. A fiatalok összességében véve halványabbak, hátuk és szárnyfedőjük zöldes, szürkésbarnától a piszkos homokszínekig.

Elterjedése

Fészkelőterülete a Pireneusi-félszigettől és Északnyugat-Afrikától az Urál hegységig, Kis-Ázsián és a Közel-Keleten keresztül Közép-Ázsiáig és Kasmírig terjed. Elszigetelten Dél-Afrikában is költ. Európában egyes párok vagy kisebb csoportok időszakosan, olykor az elterjedési határtól messze északra is megtelepednek. Ilyen költések ismeretesek Belgium, Dánia és Dél-Anglia területéről.

Hazánkban a gyurgyalag a középhegységek központi részeinek kivételével szórványosan előfordul a számára alkalmas helyeken.

Fészkelőhelye

A gyurgyalag legjellemzőbb élőhelyei löszfalak közelében vannak. Löszpartokban, löszszakadékok falában alakulnak ki legnagyobb telepei, amelyek főként a Dunántúl keleti felében, a Balaton környékén és az észak-bácskai löszhát nyugati peremén találhatók. Ez a fészkelőhely típus kisebb vizek, rétek közelében, néha azonban vizektől távolabb található.

A gyurgyalag másik fészkelőhely típusa egyes folyóink (Tisza, Hernád, Szamos) magas partfalában alakul ki. Elszórt, néhány párból álló telepei a Duna-Tisza közén, a Gödöllői-dombvidéken vagy az Északi-középhegység lábainál, néha vizektől egészen távol, kisebb homokbányákban, agyagfejtőkben találhatók.

Szaporodása

A gyurgyalag szaporodási időszaka június elejétől augusztus közepéig tart. Fészekalja legkorábban június 10-e körül teljes, de a tojásrakás és a költés kezdetének időpontja, folyóparti fészkelés esetén, a vízállási viszonyoktól függően, július elejéig is elhúzódhat. A fiatalok július második felében vagy augusztusban hagyják el a költőüreget.

A partfalba vájt, vízszintes költőüreg hossza elérheti a 180-200 cm-t. A folyosó kiszélesedő belső végében alakítja ki a tojások helyét.

A gyurgyalag 6-7 tojást rak. 41 vizsgált hazai fészke közül kilenc 5-ös, huszonnégy 6-os, hét 7-es és egy 8-as fészekalja volt. A tojásokat 1-5 naponként rakja le. A kotlást a fészekalj teljessé válása előtt megkezdi. A fiókák ezért néhány napos eltéréssel kelnek ki, így ugyanabban a fészekben különböző fejlettségűek találhatók. Kotlási ideje nem ismert. A kotlásban és a fiókák etetésében a tojó és a hím egyaránt részt vesz.  A fiókák kb. 30 napos korukra tudnak repülni.

Táplálkozása

A gyurgyalag elsősorban repülő rovarokkal táplálkozik. Ezeket röptükben követve, ügyes fordulékony repüléssel fogja el. Zsákmányai között különböző szitakötőfajok, darazsak, futóbogárfa-jok, nagy fináncbogár, kőrisbogár, a lepkék közül a nappali pávaszem, az Atalanta-lepke, a citromlepke és a kacsafarkú lepke szerepelnek. Házi méhet csak ritkábban, hűvös időben fog.

Vonulása

A gyurgyalag viszonylag későn, csak május első harmadában érkezik a fészkelőhelyére. Szeptember közepe előtt el-vonulnak az utolsó csapatok is. Vonulás előtt olykor több százas csoportjai alakulhatnak ki. A telet Afrika trópusi tájain tölti. Hazai gyűrűs madarat Görögországból jelentettek vissza.

Képek

Gyurgyalag [nggallery id=205]

Videó a gyurgyalagról:

Hang a gyurgyalagról:

Nézd meg ezeket a madarakat, cikkeket is!