Fülemüle

Jegyei

A fülemüle, más néven csalogány (Luscinia megarhynchos) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1995-ben „Az év madarává” választotta.

Az egyik legismertebb énekesmadárfaj Magyarországon. Maga a fülemüle szó a görög Philoméla (Φιλομήλα), egy ókori mitológiai személy nevéből származik.

Testhossza 16 centiméter, a szárnyfesztávolsága 23–26 centiméter, testtömege 17–24 gramm. Hasa, háta szürke, farka vörösesbarna. Torka világosszürke.

Elterjedése

A fülemüle Eurázsia nyugati felében és Észak-Afrikában költ. A Brit-szigetek nagyobb részéről és Skandináviából hiányzik.

Hazánkban nagyobb számban főleg a Dunántúlon és az Északi-középhegy-ségben fordul elő. Alföldi elterjedése a számára megfelelő élőhelyektől, pl. folyóárterektől függ.

Fészkelőhelye

A fülemüle legfontosabb fészkelőhelyei a gazdag aljnövényzetű lomberdők szegélyei, a folyóárterek, fűz-nyár ligeterdők, a parkok, az öreg temetők és a nagyobb kertek. Ez utóbbi élőhelyen csak akkor telepszik meg, ha a száraz lombot nem takarítják el a bokrok alól.

Szaporodása

A fülemüle évente csak egyszer költ. A fészekalj április végén vagy május első felében teljes. A május végén vagy júniusban talált friss fészekalj pótköltésből származik.

A revírt a hím választja ki és énekével csalogatja magához a tojót. Bokrokon vagy alacsonyabb faágakon énekel. A revírhatárok közelében gyakran harcol a szomszédos hímekkel.

A fészek helyét a tojó keresi és egyedül építi. A fészek rendszerint a talajon, facsemete tövében, bokor alatt, rőzserakásban, borostyán között, erdei tuskó védelmében készül. Aljzata sok lomb, erdőkben elsősorban tölgylevél. Maga a fészek ugyancsak száraz levelekből és vékony gyökerekből áll. Előfordul, hogy papírdarabkákat is beépít. A viszonylag mély csészét finom gyökerekkel béleli.

Eltérő fészkelést többen tapasztaltak. Schmidt E. 1947-ben Nagykanizsa közelében, fiatal lucfenyőcsoportban 50 cm magasan találta fészkét, Molnár Gy. 1968-ban Szeged közelében ártéri fűzbokor karvastagságú elágazásában, sűrű fűzvesszők és ottrekedt hordalék között 1 m magasan bukkant fülemüle-fészek-re. Kasza F. ugyancsak Szegeden bokorra futott erdei iszalag között 60 cm magasan találta.

A tojások száma általában 5, ritkábban 4 vagy 6. Az 1958-1980 között Schmidt E. által talált 12 fészekalj közül kilenc 5-ös és három 4-es alj volt. A fülemüle tojó az utolsó tojás lerakása után kezd kotlani. A fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki és ugyanennyi idő alatt hagyják el a fészket. Ekkor még nem tudnak repülni, a közelben egyenként rejtőznek, szüleik tovább etetik őket. Négyhetes korukban válnak önállóvá, de a család még hosszabb ideig összetart.

Táplálkozása

A fülemüle szinte kizárólag a talajon mozgó rovarokkal, pókokkal, csigákkal táplálkozik. Tavaszi érkezése után főleg pókokat zsákmányol. Az etető madarak az eleséget általában 30-40 m sugarú területről hordják. Schmidt E. távcsővel lószúnyogot és apró, csupasz zöld hernyókat figyelt meg az eleséget hozó madarak csőrében.

Őszi vonulás idején a fekete bodza bogyóit is fogyasztja. Ilyenkor egyes példányok annyira meghíznak, hogy néha még repülni is alig tudnak.

Vonulása

Április első napjaiban a fülemüle hímek érkeznek először. A vonulás egészen a hó végéig elhúzódhat. Ezt bizonyítja egy Tuniszban április 18-án jelölt példány, mely ugyanaz év május 1-én Budapest közelében került kézre.

Az őszi mozgás már július második felében megindul, ilyenkor az erdőből gyakran a bokros árokpartok közelébe húzódnak. A vonulás fő ideje augusztus második és szeptember első fele.

Magyar gyűrűs példány Kamerunban és Görögországban is került kézre.

Képek

[nggallery id = 142]

Videó a fülemüléről:

Hang a fülemüléről:

Nézd meg ezeket a madarakat, cikkeket is!