Békászó sas - Európa madarai

Jegyei

A békászó sas (Aquila pomarina) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Testhossza 60–65 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 135–160 centiméteres, testtömege 1100–2000 gramm közötti. A legkisebb faj az Aquila nemből, de így is nagyobb, mint egy egerészölyv. A két nem egyforma, azonban a tojók nagyobbak. Teljes felnőtt tollazatát 3 éves korban éri el. A vadon élő békászó sas átlagéletkora nem meghatározott, de a maximumot 26 évre becsülik.

Elterjedése

Európa keleti részén, a volt NDK-ban, Cseh és Szlovákiában, Romániában, a volt Szovjetunió egyes területein költ. Fészkel még Kis-Ázsiában és India egész területén.
Hazánkban elsősorban hegyvidéken, kisebb részben folyó menti galériaerdőkben, illetve a sík és dombvidékek nedves talajú erdeiben költ.

Fészkelőhely

Mindig olyan helyeken telepszik meg, ahol a közelben nedves területek, patakmeder, mocsár vagy egyéb, kétéltűekben – főleg békákban – gazdag terület található. A lombkoronaszint alsó felében fészkel, így az erdők mélyén is talál alkalmas fészkelőhelyet. Hegyvidéken szeret a hegygerinc alatt fészket építeni, de ez nem általános.

Szaporodása

Fészkelése április végétől augusztus közepéig tart. A költés kezdetét erősen befolyásolja az időjárás, illetve az élőhely tengerszint feletti magassága.

Fészkét maga építi, de előfordul, hogy a közelben levő más ragadozó madár előző évi fészkét tatarozza. Mindig a törzs mellé épít. Zavartalan helyen fészkét évekig használja. A fészek száraz gallyakból áll. A tojások lerakása előtt zöld leveles ágakkal béleli, és ezt a fiókák kirepüléséig folytatja. (Ezeket az ágakat szinte kizárólag a tojó hordja a fészekbe.)

A fészek föld feletti magassága általában legalább 15 méter. Kedveli az öreg erdőket.

A tojó az első tojás lerakása után megkezdi a kotlást, ezért a második fióka 1-3 nappal később kel ki. A kotlási idő 38-40 nap.

A hazai madárvilágban egyedüli mértékű – és ez a fajra nagyon jellemző – fiókakori agresszivitása miatt a második fióka törvényszerűen elpusztul. Az idősebb fióka részben nem engedi a fiatalabbat a táplálékhoz, részben állandóan csipdesi, gyötri, ezért az 10 napon belül elpusztul. (Csak akkor marad hosszabb ideig életben, ha hideg időjárás miatt a tojó folyamatosan melegíti őket, így a fiókák nem tudnak egymással hadakozni.) A világ szakirodalma nem ismer olyan esetet, amikor emberi beavatkozás nélkül, mindkét fióka felnőtt volna!

A fiókák kikelése utáni időszakban a tojó részben testével takarja őket, részben a fészek peremén őrködik, ezalatt a hím hordja a táplálékot. Amikor a fió-ka már tollasodik, a tojó is elhagyja a fészket és részt vesz a táplálékszerzésben.

A fióka átlag 55-57 napos korában hagyja el a fészket. A kirepült fiókát a szülők hosszú ideig kísérik, vadászni tanítják.

Táplálkozása

Mivel elsősorban patakok, vizes területek környékén vadászik, jelentős mennyiségű békát zsákmányol. Az erdőben és a mezőgazdasági területeken is táplálkozik, ezért mind az erdei, mind a mezei kisemlősök (erdei egerek, pockok, hörcsög, ürge stb.) gyakori zsákmányállatai. Egy, a Pilisben vizsgált pár a környékbeli mezőgazdasági területekről elsősorban mezei pockot vitt a fiókáknak, de volt a fészekben hörcsög is. Esetenként sok rovart is elfogyaszt.

Vonulás

Vonuló madár. Március végén április elején érkezik vissza és októberben vonul el. Néha még no-vemberben is megfigyelhetők egyes példányok, amelyek valószínűleg északabbról jöttek. Ezt a feltevést bizonyít-ja egy Rigában meggyűrűzött és Szikszón kézre került példány. A telet Dél- és Közép-Afrikában – Tanzánia, Zimbabwe, Mozambik – tölti.