Kárókatona

Jegyei

A nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) a madarak osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.
Testhossza 80–100 centiméter, a szárnyfesztávolsága 130–160 centiméter, tömege 1700–3000 gramm. A test nagyon nyúlánk, de erős és hengeres. A nyak hosszú és vékony, a fej kicsiny, a csőr közepes, a vége erősen kampós, az arca egy része csupasz.

Élőhelye

A nagy kárókatona tenger- vagy belvízparton él. Erdővel övezett folyók és folyamok mentén többnyire megtaláljuk; az erőszakos és tolakodó kárókatona oda telepszik közvetlenül és nagy fáradsággal se lehet elirtani. Példa van rá, hogy a város közepén a templom tornyára telepedtek. Legnagyobb tömegben a tengermellékeken él, különösen sziklás és nehezen megközelíthető partokon. Skandinávia, Izland, Farő, a Hebridák és Orkney szigetcsoportokon éppen olyan gyakori, mint az üstökös kárókatona, mert nem lehet hozzáférni. Nagy mennyiségben gyülekszik télen a déli tengerek mentén. Görögországban évről-évre nagyszámban lepi el a tavakat és tengert; Egyiptom parti tavait végtelen tömegekben lepi el. Hasonló mennyiségben mutatkozik Dél-Kínában és az Indiákon. Bizonyos, hogy minden hellyel beéri, ahol víz és hal van.

Szaporodása

A kárókatona legszívesebben fán fészkel, de beéri szükség esetén üreggel, sziklapárkánnyal, vagy egyéb alkalmatossággal is. A szárazföld belsejében a varjú- és gémtelepekbe tódul és fészkeiket heves küzdelem után elfoglalja. Rendszerint áprilisban térnek vissza a költő párok; gyorsan fészkelnek, némely fának minden ágát ellepik és május végén már 4–6 kicsiny, hosszúkás, 65×40 mm méretű, erőshéjú, kékeszöld, fehér mészréteggel bevont tojást tojnak; felváltva kotolják 4 hétig és fiókát is együttesen nevelik föl.
A kikelő fiókák vakok, csupaszok, lilásfeketék; s csak néhány nap mulva öltenek fakófüstös pelyhet magukra. A túlságos táplálás következtében igen rohamosan növekednek. Június közepén röpülnek ki, az öregek pedig nyomban a második költéshez fognak a nélkül, hogy törődnének a többivel.

Tápláléka

A tengeren a kárókatona valószínűleg csak hallal él, amelyet a mélységből szerez; száraz területek vizein azonban másféle gerincesre is ráfanyalodik. A bécsi állatkertben megfigyelték, hogy az ottani kárókatonák fecskefogásra is rávetemedtek; forró nyári napokban a vízbe lapulva, hátravetett nyakkal, tátott szájjal lestek a víz fölött szálló fecskékre, várva az alkalmas pillanatot, amikor a gyanutlan fecskére hirtelen rácsapva, elkapták és elnyelték, mielőtt kitérhetett volna. A farőiek gyűlölik, mert még a bárányokra is rámerészkednek, azok élő testét vagdossák és így megölik.

Képek

[nggallery id=11]

Videó a kárókatonáról:

Hang a kárókatonáról:

Nézd meg ezeket a madarakat, cikkeket is!