Vetési lúd - Európa madarai

Jegyei

A vetési lúd, más néven lazsnak lúd, vagy téli lúd (Anser fabalis) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.
Hasonló méretű mint a nyári lúdra (Anser anser), testhossza 66-84 centiméter, a szárnyfesztávolsága 142–175 centiméteres, testtömege 2200–4000 gramm. A tojó kisebb és könnyebb, mint a hím. Tollazatának színe a világosbarnától a sötétbarnáig terjed, fehér mintázattal. Sok alfaja van. A tundráról rövid, magas csőrű ludak érkeznek, az erdőzónából hosszú, lapos csőrűek. Csőrük színe is nagyon változékony: csúcsa általában a citromsárgától a narancssárgáig terjedő színű, alapja feketés. A vetési ludak lába narancsszínű.

Élőhelye

A vetési lúd Európa és Ázsia északi részén, vizek közelében, folyópartokon költ. A Kárpát-medencében rendszeres telelő. A vízparthoz közeli, nyílt élőhelyeket kedveli.
Rövidtávú vonuló. A vetési ludak szeptemberben Európa északi tengerpartjainak öbleiben összegyűlnek, és délnyugati irányba, telelőterületeikre vonulnak. Kemény teleken elkerülik a hideg területeket, és továbbvonulnak az atlanti partvidék mentén. A szibériai vetési ludak egy része a Duna-medence fölött a Földközi-tenger medencéjének északi részéig és a Fekete-tengertől nyugatra fekvő mélyföldekig vonulnak. Meghatározott útvonalakon repülnek, és minden évben jól ismert pihenőhelyeiken szállnak meg. Márciusban indulnak ismét észak felé. A költési időszakban párosával élnek a víz közelében, a laza tűlevelű erdőkben vagy a cserjés tundrán. Vonuláskor és téli szállásaikon nagy kiterjedésű, nyugodt fennsíkokon pihennek, és csendes tavak vizén, úszva éjszakáznak. Ha fagy van, akkor a ludak a jégen alszanak.

Szaporodása

A vetési lúdnak is egész életében egy partnere van. Télen úgy tűnik, hogy a partnerek szem elől tévesztik egymást a vándorcsapatokban, de költéskor ismét párokra válnak szét. Költőhelyeiken párzanak, ezt kevéssé feltűnő előjáték előzi meg, amikor is a partnerek nyakukat a vízbe mártják. Ők is csak a vízen párzanak. A gúnár a tojó hátára mászik, így az elmerül a vízben. Párzás után mindketten felágaskodnak, és közben csapkodnak szárnyaikkal. A tojó választja ki a fészek helyét, ami többnyire ágak alatt vagy fagyökerek között található. Fűszálakkal rakja ki a fészekmélyedést, a költés előrehaladtával pehelytollal is gazdagon kibéleli. A költési időszak a költési terület déli szélén május közepén kezdődik, észak felé haladva egyre későbbre tolódik, egészen június közepéig. Mocsarak, folyópartok közelében a talajon fészkel. Évente egyszer költ, a fészket csak a tojó készíti. A fészekalja 5–6 tojásból áll, melyen 25–30 napig kotlik.Csak a tojó kotlik, míg a gácsér a közelben őrködik. A tojó csak az utolsó tojás lerakása után kezd el kotlani, így az összes kisliba majdnem egyszerre kel ki a tojásból. A fiókák pehelytollazata kezdetben olajbarna, fejükön fekete csíkok vannak. A kislibákat mindkét szülő vezeti a vízhez, ahol friss mocsári növényeket legelnek. Két hónapos korukban kezdenek repülni, és szüleikkel a tenger közelébe vonulnak. A családok télen is összetartanak, így a fiatal és az idős madarak együtt vonulnak a téli szállásokra.

Tápláléka

A vetési lúd is növényevő. Csőre széle fogazott, így könnyen letépi a füveket. Vakbele nagyon hosszú, itt mikroorganizmusok bontják le a cellulózt emészthető szénhidrátokká. Költőterületén minden friss zöld növényt megeszik, de a bogyókat és zuzmókat is. Telelőterületén fű és az őszi vetés képezi fő táplálékát. Már napfelkelte előtt a legelőre repül, ahol pihenőket és tisztálkodásokat közbeiktatva egészen napnyugtáig táplálkozik majd visszarepül alvóhelyére. Néhány helyen szinte csak a gabonavetést fogyasztják. Ezzel nagy problémát okozva a gazdálkodóknak.