Background Image

Anatómia – a madarak testfelépítése

Home  /  Anatómia – a madarak testfelépítése

A következő ábra egy madár testfelépítését mutatja:

anatomia

Csontváz

Koponya és a nyak

Az áll közötti csont a felső csőrkávának szolgál alapul. Az állkapocs a négyszögcsont közbeiktatásával kapcsolódik az agykoponyához.
Nyakuk rendkívül hajlékony, csigolyaszámuk elég nagy: minimum 13,de nagyobb madaraknál lehet 25 is. A koponya gömbízülettel csatlakozik a nyakcsigolyához,
ezért a madarak feje sokkal hajlékonyabb az emlősökénél.

 

Törzs

A madarak csontvázának alapfelépítése megegyezik a többi gerincesével, de a repülés követelményeinek megfelelően lényegesen módosultak. A csontok nagy része üreges, ezekbe az üregekbe türemkednek be a tüdővel kapcsolatban lévő légzsákok. A törzs csontozatának szerkezete hasonlít a nagyobb épületek gerendázatáéhoz. Fönt a gerincoszlop rövid szakasza határolja, amelynek vaskos csigolyái részben összeforrtak, a szerkezet szilárdságának fokozására.
A törzs vázának alapja a rendkívül nagy méretű mellcsont. Ezen magas, hosszanti csonttaréj húzódik végig, amelyen az erőteljes repülőizmok erednek. A röpképtelen madarak mellcsontján nincs ilyen csonttaréj. A mellkasuk igen erős, ennek szilárdságát a bordák horognyúlványai biztosítják. A mellkashoz kapcsolódik egy pár karcsú lapockacsont, ezeket rövid, erős kötőszöveti szalagok kapcsolják össze a gerincoszloppal és a bordákkal. A két szárny a lapockák és a hollóorrcsontok találkozásánál csuklószerűen mozog. A lapockákat a mellcsont előtt az alsó végén villacsonttá szilárdan összeforrt két kulcscsont kapcsolja össze egymással.
A mellkas két oldalát alkotó bordák fönt a gerincoszlophoz, lent a mellcsonthoz csatlakoznak,ezeken nyúlványok találhatók, amelyek csak a madarakra jellemzőek. A mellcsonton kívül ezek is biztosítják a belső szervek védelmét. A vízimadaraknál, amelyek víz alá merülnek, ezek a nyúlványok nagyon hosszúak, hogy megvédjék belső szerveiket a víz alatti nagy nyomástól.

Medenceöv

A törzs hátsó részén a gerinchez a medenceöv csatlakozik, itt kapcsolódnak a törzs vázához az alsó végtagok. A medence felfogja a földet éréssel járó ütközés erejét és széles felületet kínál a végtagok tapadásához. Mivel a farkcsontok megrövidültek és összeolvadtak, a madárnak könnyebb kormányoznia a farkával repülés közben.

Emésztőrendszer

Az emésztőrendszer aránylag rövid. Éppen ezért, mivel a táplálék rövidebb idő alatt halad át rajta, mint az emlősök bélrendszerén, az emésztés sem olyan tökéletes. A táplálék összezúzására szolgál az izmos zúzógyomor, köznyelvben zúza. A végbél aránylag rövid, így nem alkalmas az ürülék hosszabb ideig való tárolására, ezért a madarak naponta lényegesen többször ürítenek, mint az emlősök. A gyakori ürítés másik oka, hogy a belekben felgyülemlő ürülék növelné a madarak súlyát, megnehezítve a repülést.

Légzőszerv

A légzőszerv központja a két tüdő. A tüdőben történik a vér oxidálása, vagyis a szén-dioxiddal telítődött vér oxigénnel való feltöltése, a gázcsere. A tüdő 9 nagy térfogatú légzsákkal áll kapcsolatban, amelyek szerteágaznak az egész testben, sőt a nagyobb csontokba is betüremkednek. Rendszerint 4 páros és 1 páratlan légzsák van. Ezeknek szerepe egyrészt a test könnyítése, de jelentősek a repülés közbeni légzésben is, mivel ekkor a mellkas mozdulatlan, ezért a hátizmok mozgása préseli ki a levegőt a légzsákokból. A szárnyak felemelésekor a légzsákok és a tüdő megtelnek levegővel. A légzsákoknak a párologtatásban, a hőszabályozásban, sőt repülés közben az egyensúly megtartásában is szerep jut.
A légzőszerv másik sajátossága az alsó gégefő, amely a légcső tüdőkbe való belépése előtti elágazásnál foglal helyet. Az alsó gégefő a madarak hangadó szerve, mivel itt találhatók a hangszalagok, amelyeket a tüdőkből kiáramló levegő hoz rezgésbe. A hangszalagpárok száma kettőtől hatig terjedhet.

Vérkeringés

A vérkeringés központi szerve a két pitvarból és két kamrából álló szív. A madarak szíve testnagyságukhoz viszonyítva igen nagy. Ez az arány annál nagyobb, minél jobb, kitartóbb repülő egy madárfaj. Vérkeringésük hasonló az emlősökéhez.

Húgyivari rendszer

A húgyivari rendszer a kiválasztó szervekből és a nemi szervekből áll. A kiválasztó rendszer központi szervei a lebenyes utóvesék, amelyek a medencecsont üregeiben, a vesemedencékben, a gerincoszlop két oldalán foglalnak helyet. A vesék a bomlástermékeket a vérből kiválasztják, és a húgyvezetéken keresztül a kloákába öntik. A vizelet nem folyékony, fehér pépes anyag, ami a széklettel együtt ürül.
Az ivarszervek vagy nemi szervek a hímeknél a herékből, a tojóknál a petefészkekből állnak. A herék babszem alakúk és a hát–ágyéki tájékon, a gerincoszlop alatt foglalnak helyet. Jellegzetességük, hogy általában csak a párosodási időszakban működnek, amikor hatalmasra nőhetnek. Az év többi részében, tehát a nyugalmi időszakban a herék visszafejlődnek és alig láthatóak. A madaraknak általában nincs külső párzószervük; a megtermékenyítés során a madarak kloákájukat összeillesztik, és a hím a csírasejteket a tojó kloákájába fecskendezi. A récefélék, ludak, túzok és még néhány madárfaj esetében a hímek külső párzószervvel is rendelkeznek. A petefészkek, a női ivarszervek a madárfajok nagy többségénél egyoldalún fejlettek: csak a bal petefészek működik. A petefészkekben kifejlődött pete a petevezetékben keresztül jut a kloákába. A petevezeték különböző szakaszain külső burkok rakódnak a petére (a tojás fehérje), a petevezetékben képződik a tojás meszes héja is. A tojás ugyancsak a kloákából kerül a szabadba.

Érzékszervek

Érzékszerveik közül a látás és a hallás igen fejlett. A hallás szerve a fül; szerkezete csak abban tér el az emlősökétől, hogy a madaraknak nincsenek fülkagylóik. A külső hallójárat nyílása általában tollal fedett, kívülről nem látható. A közép– és belsőfül felépítése megegyezik az emlősökével. Egyensúlyi szervük, amely a belsőfülben helyezkedik el, igen bonyolult feladatokat lát el repülés közben. A madarak csőre szaruval borított, emiatt az ízlelés csökevényes ugyan, de nem hiányzik. A gyümölcsevő fajoknál az ízérzékelés fejlettebb. A szaglás ugyancsak a vastagabb szaruréteg miatt, általában gyenge. A szagokat, ha gyengén is, a garat felőli orrnyálkahártyával érzékelik, ezért csak a már csőrükben tartott táplálék szagát ismerik fel.

Csőrtípusok

csortipusok

A weboldal sütiket használ, hogy a biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassa. A weboldal további használatával jóváhagyod a sütik használatát. További tájékoztató

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close