Széki lile - Európa madarai

Jegyei

A széki lile (Charadrius alexandrinus) a madarak osztályának, a lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj. Pacsirta nagyságú, a teljes hossza 17 cm, szárnyfesztávolsága 35 cm. Lába hosszabb, mint a kis és parti liléé. Mellsávja elöl nem ér össze, csőre és lába fekete. Az augusztusi vedlés után a hím a tojóra hasonlít. Hangja lágy „hüi, hüi”. A széki lile a költési időn kívül társas, táplálkozás közben más, kis termetű partimadarakkal, pl. apró partfutókkal is vegyül. Gyorsan szalad, néha hirtelen megáll. Röpte sebes, nyilalló.

Élőhelye

A széki lile valamennyi földrészen és klímazónában elterjedt a Jeges-tengertől egészen az Egyenlítőig, de szigorúan a sós élőhelyekhez, tengerpartokhoz, sós-és keserűvizű tavakhoz, sótűrő növényzethez kötött. Európa belsejében csak a Kárpát-medencében lévő szikes tavaknál él egy kis állománya. Vonuló madár, Közép-Európába március-áprilisban érkezik, szeptemberben távozik.

Szaporodása

A széki lile hímje libegve nászrepül a költőhely felett. Ha azt látja, hogy a párja odafigyel, hevesen dürög a talajon, fészekmélyedést kapar és abba fészekanyagot dobál. Udvarlása akkor nyer meghallgatást, ha a tojó az egyik felkínált mélyedést elfogadja és tovább mélyíti. A széki lile hazánkban a fehérlő szikes talajon vagy a szikpadka ritkás növénytársulásaiban költ. Néha gulipánokhoz társul.Fészekalja 1-4 hosszúkás tojásból áll, melyen mindkét két szülő felváltva kotlik kb. 25-27 napig. A fészkét megvédi, nem tűri meg fajtársait maga mellett.

Tápláléka

A széki lile a partra sodrodó hullámok között, iszappadokon és a sekély vízben keresgél. A víz nem lehet mélyebb a csőre hosszánál, ami erős 10 mm. Néha topognak kicsit az iszapon, mire az abban rejtöző állatok menekülni igyekezve elárulják magukat. Főleg csigákat, apró kagylókat és férgeket fogyasztanak. A nagyobb kagylók veszélyesek is lehetnek számukra, mert ha a nyitott héjak közötti résbe lépnek, a kagyló erre az ingerre nyomban összecsukódik.